„Ez az én formám, mindent elszúrok.”
„Állandóan én vagyok az, aki elront mindent.”
„Miattam van most baj.”
„Én tehetek erről is.”
„Hibás vagyok.”
Nos, íme a két mai főszereplőnk: egy kinccsel teli világ és egy kis darabka kaksi. Vagy egy kincs és egy nagy kaksikupac?
„Ez az én hibám.”…
A fentiekkel és hasonlókkal azt mondjuk: mi vagyunk a kaksi a gyémántok között. Mi vagyunk a hibás láncszem. Miattunk történik minden rossz. Mi rontjuk el a jó illatot, hiszen kaksik vagyunk… Sokan gondolják ezt így, de most megfordítom, rendben? Figyeld csak:
Szerintem Te vagy a gyémánt. És:
Nem a kaksi van a gyémántok között, hanem a gyémánt van a kaksikupacban.
Mennyire más kép, ugye? És mennyire kevésbé fájdalmas. Persze így is magányosnak érezheti magát az ember. Hiszen mintha mindenki más kaksiságát kellene gyémántként ellensúlyozni.
Annyi kaksi van a világban. Nagyon sok. Sok negatív hatás, szomorúság, igazságtalanság. De ha elhiszed, hogy Te egy végtelen erős kincs vagy, akkor azt is el tudod már képzelni, hogy igenis képes vagy egyensúlyt teremteni, hiába végtelen az a kaksikupac.
De ha hirtelen újra magadat gondolod kaksinak, és megint azt hiszed, hogy te vagy a hibás? Akkor olyan, mintha egy nagy sziklát nagy nehezen már félig feltuszakoltál volna a gödörből, és hirtelen most elengednéd.
Ne inogj meg! Egy pillanatra se gondold, hogy miattad történnek a rossz dolgok. A kaksi bizony ilyen: igyekszik téged felelőssé tenni a saját tetteiért, hiszen ha talál más felelőst, akkor már nem kell magát okolnia. És innen úgy tűnik, a kaksi az erősebb. De nem. Az bánt, az húz le mást, aki gyengébb. Mert fél, hogy legyőzik.
Miközben ez nem is harc. Csak el kell hinned, hogy fordítva van:
Nem Te vagy a kaksi a kincsek közt, hanem Te vagy a kincs. Akárhol is, akármiben is. Kaksiban vagy sem: ez mindegy!
Már elkezdtem új könyv tartalmát is, szerintem ez lesz az összes közül az, ami a legtöbbet AD majd. Igyekszem úgy megírni, hogy minden helyzetben előkapható legyen és ha felnyitod szinte bárhol, akkor azonnal feltöltsön és emlékeztessen: hogy gyémántnak lenni a kaksikupacban bizony nehéz, de így van jól. Pont így vagy jó Te is.
Az önértékelés lesz a főkuszban, valamint az érzékenység – és annak (nem kezelése!) elfogadása. Hogy elhidd, hogy az a legjobb benned, hogy ilyen vagy!
Mindenképp érdemes lesz előtte elolvasni a „Psszt! Csoda vagy!” könyvet. Miért? Mert ez az, ami a sosem olvasónál megnyitja az olvasást és ez az, ami eddig a legtöbbeket sikeresen kimozdította a mélységes önutálatból.
„A 10 éves fiamnak vettem a könyvet. Nem szeret olvasni, de a VámosRobi könyvből (csak így emlegeti a Psszt! Csoda vagy! könyvet) minden este olvas 1-2-3 beszélgetést. Sőt! A 9 éves lányom is imádja és néha veszekednek, hogy ki olvassa épp. Már kérték, hogy a többit is rendeljük meg.” – Dóra
„Hát megmondom őszintén kb. 10 oldal jutott egyenlőre nekem a könyvből. Mikor megjött, aznap este elalvás előtt olvastam bele. Másnap reggel arra keltem hogy a 10 éves kislányom az ágyam mellett a földön ülve olvassa. Mikor meglátta hogy észrevettem, annyit mondott, hogy „Apa ez tök jó! Olvashatom?” Innentől a könyv elérte a célját.” Cs. Gabesz
Ha pedig még tanácstalan vagy, melyiket olvassátok, itt tudod kideríteni 2 perc alatt >>
VR
