Nem értenek. Nem értenek, és mivel nem értenek, bántanak.
Miért?
Mert felidegesítik magukat. Mert azt hiszik, hogy mindenhez is értenek, de Te kifogtál rajtuk. Mert Te a szemeddel kommunikálsz. Nem beszélsz bárkivel. Ezt ki kell érdemelni. De aki LÁT téged, az kiérdemli. Aki nem lát, azt nem lehet láttatni. Hiába akarom, hogy valaki lássa, amit én: nem fogja látni.
Téged LÁTNI kell ahhoz, hogy működj. És aki LÁT téged, annak egy csoda ajándék lesz a szeme előtt. Persze tudjuk: nem a szemünkkel látunk.
Bántanak, mert nem értenek. És a legjobb megoldásuk erre a számukra kellemetlen helyzetre, hogy beléd kötnek. Azt hiszik, valami bajod van, és veled van a baj. Pedig csak ők azok, akik nem látnak.
Igaz, sajnálhatjuk őket, hogy nem látnak. De nem a mi dolgunk elérni, hogy továbblépjenek, és átérezzék azt, amit jelenleg még képtelenek átérezni. És azért nem a mi dolgunk, mert ők azok, akik nem csak nem látnak, hanem nem is akarnak látni. Pedig Téged meglátni jó. Tudom. És Te is tudod, mekkora kincs vagy.
Hidd el: nem kell, hogy mindenki lásson. Nem kell, hogy mindenki értsen. Nem kell, hogy mindenkinek a kedvence legyél. Sőt, tudod mit? Az se baj, ha valaki kimondottan nem kedvel. Az ő baja lemaradni egy ilyen csodáról.
Bőven elég, ha kevesen látnak, de ők nagyon. Ők tökéletesen ellensúlyozzák azokat a sokakat, akik nem látnak.
Aki nem ért, bánt. Bánt, mert nem ért. És nem akar kudarcot vallani mások előtt. „Veled nem lehe mit kezdeni?” Dehogynem lehet. El lehet fogadni, támogatni lehet és nagyon szeretni. Csak sajnos ez nem mindenkinek megy. És mégsem sajnos. Nem baj, hogy nem megy mindenkinek. Elég, ha néhányan vannak.
És hidd el, vannak. Többen is, mint hiszed. Csak engedd meg nekik, hogy megismerjenek. Állj oda a csodacipődben, a felemás zoknidban, és engedd, hogy lássanak.
Aki nem lát, nem számít. Csak az számít, aki lát.
És te is látsz.
És ez olyan jó azoknak, akik szeretnék, hogy észrevegyék őket.
Sok csodát kívánok!
Robi
