– Mi a baj?
– Semmi!
– Dehogyis, nekem elmondhatod.
– De semmi.
– Megint ő volt?
– Igen.
– És mit mondott?
– Már nem emlékszem.
– A szokásos?
– Igen.
– De az nem is igaz!
– Lehet.
– Nem „lehet”. Az biztos nem igaz!
– Jó, akkor nem igaz. De attól még mondja mindig és már nagyon unom…
…
Hogy miért bántják egymást a gyerekek (és a felnőttek) az totál részletkérdés. De egy muslincalábnyit sem részletkérdés, hogy micsoda fájdalmakat kénytelenek a gyerekek elszenvedni. És hány apró és nagyon keserű békát kényszerülnek lenyelni, mert nincs más megoldásuk.
Mégis hány bántást lehet eltárolni egy pici szívben? Mert igen, egyszer csak túlcsordul – és nem a boldogságtól. Mégis meddig lehet azt mondogatni, hogy
– ne aggódj, majd megoldódik?
– menj el onnan, játssz másokkal!
– ne foglalkozz vele!
Ne foglalkozz vele? Ezt meg hogy? Aki ezt mondja, maga sem tudta a bántásokat feldolgozni. De. Kell vele foglalkozni. Csak néha olyan nehéz. Néha = mindig.
Kell egy biztos pont. Amire mindig lehet számítani. Amihez mindig vissza lehet térni. Ami mindig a kezed ügyében van. Csak ott van, és tudod, hogy van megoldás. Lehet, ki sem kell nyitni. Csak elég tudni, hogy ott van. És ha bármikor kinyitnád, akkor megtalálod a kiutat a fájdalmakból. Azt hiszem, pont ilyen lett. Egy mindig, bárhol és bármikor felvehető mentőöv. Egy láthatatlan pajzs. Egy útmutató minden helyzetre.
Annak írtam, akit bántanak. És annak is, aki bánt. Annak írtam, aki kicsi. És annak is, aki nagy. És annak is, aki azt hiszi, hogy nagy. És annak is, aki azt hiszi, hogy kicsi.
Erőt ad, feltölt, felemel, vigasztal. Akárcsak egy igaz barát.
Sokszor nem is megoldásra van szükségünk. Hanem támaszra. Reményre. Reményre, hogy valami lehet, hogy lehet jobb is. Reményre, hogy képesek vagyunk megküzdeni a szívbemarkoló helyzetekkel. És reményre, hogy a jövőben az összes szívbemarkoló helyzetet meg fogjuk tudni oldani.
Szerezd be. Csempészd bele a mindennapokba. Annak a mindennapjaiba, akit olyan nagyon szeretsz és féltesz. Megmarad a kincsed, ne aggódj:
u.i.: A könyv feltölt. A munkafüzet megerősíti a töltést. És kész is a pajzs – bármi ellen. Hogy önmagad maradhass, bárKi (sic!) is történik!
