Siránkozóklub – van felvétel?
Tehetetlenségi kör helyett…
Annyi, de annyi kesergő, szenvedő, szenvedjünk együtt, de rossz ez, nem jó ez így, ki mennyit keres posztot látok mostanában, hogy majdnem reagáltam rájuk. De nem tettem, mert nem akarom megpiszkálni a darázsfészket. Nem azért mert gyáva vagyok, hanem mert nem érzem, hogy megoldást hozna. Csak azt mondanák, egy beképzelt f vagyok. Ez sem zavarna, hiszen nem ismernek, az ugyebár csak egy „véledmény”, igaz?
Annyian panaszkodnak nyilvánosan – és nem veszik észre, ez mennyire káros, mennyire fertőző azoknak, akik olvassák. Gondolhatok itt a gázra, villanyra, fizetésre, benzinre, kenyérre.
De vajon milyen példát mutatunk, ha nem a megoldás irányból, hanem a „valaki tehet róla” irányból közelítünk? Milyen példát mutatunk a nyafogással? Milyen példát mutatunk a gyerekeknek, akiktől aztán elvárjuk, hogy ne nyafogjon hanem oldja meg? Ne panaszkodjon, hanem lássa meg a jót?
Annyira megírnám. A magamét? Nem. Az övékét. Hogy nézzenek már rá kívülről, hogy mit művelnek. Ország világ előtt. És főleg a saját gyermekeik, vagyis voltaképp tanítványaik előtt. Mégis, kire nézzen fel egy gyerek? Aki állandóan panaszkodik, szidja a rendszert? Vagy aki képes lépni, változtatni, ha valami nem megy úgy, amihez ki tudja, miért, foggal-körömmel ragaszkodik? Persze. Tudom a miérteket is. Hogy miért ez a ragaszkodás. Mert sokszor azt hisszük, hogy valamit csak így vagy úgy lehet, és kész. Pedig végtelen sok más módon is lehet. Nekem elhiheted.
Ha szeretem a sárgarépát, nem állok neki a Szaharában panaszkodni, hogy nagy gondok vannak, nem nő a répa. És nem is állok neki ott várakozni egy répára, míg eltelik az életem. És amikor valaki azt mondja, lépni kell, változtassak, akkor nem mondom azt, hogy „de hát én szeretem a répát, nem mehetek el innen”. Meg lehet találni mindig a megoldást. És ez nem lázadást jelent. Meg kilépést a nagy közösségből.
Mert ugye, nem hagyhatom cserben a többieket. Kiket? Akik szintén csak nyafognak és nem lesz előrelépés? Érdemes elhinni, hogy lehet ezt úgy is, hogy az eredmény sokkal jobb lesz, sokkal többeknek ad. Más módon, máshogy.
Annyira megírnám, és végül sosem írom meg, amit már nagyon meg kellene írni.
És rájöttem, hogy már megírtam. 2016-ban. Íme.
Semmi dagonya!
– – – – – – – – – – –
Ha szeretnél igazán élni, akkor nem dagonyázhatsz. Nem megengedett. Nem siránkozhatsz a sorsodon. Nem feküdhetsz a mocsárban. Nem sajnáltathatod magad.
Kemény dolog ez! Sokan annyira belekényelmesedtek már ebbe, hogy teljesen természetes nekik ez, nap mint nap. Csak futják ugyanazokat a köröket: hírek, rossz hírek megosztása, politika, tragédiák. Ez van az országgal. Mit vártunk? Itt ezt lehet kihozni.
Te ezt nem fogadhatod el! Mássz ki a sárból és nézz körbe, aztán indulj el!
Tehetetlenségi kör helyett
– – – – – – – – – – – – – – – – –
Régen az emberek arra alapítottak klubokat, hogy egymástól lendületet szerezzenek és segítséget kapjanak. No meg, hogy jól érezzék magukat a kedvenc hobbijuk, munkájuk űzése-végzése közben.
Ma mit látunk? Tegyük fel, kék ürgéket tenyészt valaki. A dolog nem nagyon megy. Mit csinál tanulás és fejlődés, tudatos továbblépés helyett? Megalapítja a „Kék Ürge Tenyésztők Klubját”. Ahol hasonló, szintén vergődő, kék ürgét tenyészteni próbáló, dagonyázók gyülekeznek minden szerda este. Megvitatják, mi a baj az országgal. Mi a kék ürge tenyésztőinek sorsa? Sanyarú sorsa. Kicsiben gondolkodnak.
Ez egy tehetetlenségi kör, nem egy klub! Egy nyávogó szakkör! Ahol jó esetben, csak úgy simán eltelik az idő – a szerda este. Rosszabb esetben, egyre több embernek megy el a kedve a kék ürgéktől.
Jó kiútnak látszik egy ilyen klubba belépni, mert leveszi a felelősséget a válladról. De elveszi a lendületet is.
Ne alapíts tehetetlenségi kört, és ne is csatlakozz ilyenhez! Különcnek gondolod magad, ha kék ürgésként nem lépsz be a klubba? Azt mondják majd, hogy antiszociális vagy? Kit érdekel, mit mondanak? Őszintén? Senkit!
Neked nagyban kell gondolkodnod!
Lehetsz minta a kék ürgések számára, mert te megcsináltad, de nem kell ezért klubot alapítani. Maradjon szabad a szerda estéd!
Kiút a dagonyából – csak a szavakkal
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
„Fogalmazz pozitívan!” A csapból is ez folyik. Könnyen lehet rámondani, hogy uncsi. Én is mondtam. De nem értettem, mit jelent. Akkor értettem meg, amikor elkezdtem figyelni magamat, hogy miket mondok. A szavaink is kivezetnek a dagonyából, ha jól használjuk őket.
A könyv végén (Élj úgy, ahogy élhetsz, 2016., VR) találsz néhány ide kapcsolódó gyakorlatot, próbáld ki!
Dagonya és kiút. A dagonya az, amiben megrekedsz. Végülis kényelmes, meleg, finom. De talán van még jobb. A kiút pedig előrevisz. Mutatja, hogy merre, hogyan tovább. Nézzünk pár példát a dagonya – kiút különbségére:
Dagonya: „Nem hiszem, hogy így jó lesz.”
Kiút: „Nézzük meg, lehet máshogy!”
Dagonya: „Nem tudom, mi legyen az ebéd.”
Kiút: „Találjuk ki, mi legyen az ebéd.”
Dagonya:„Szerintem nem érek oda.”
Kiút: „Megnézem, mikorra érek oda.”
Dagonya:„De egy ilyen sokba kerül.”
Kiút: „Megnézem, mennyibe kerül egy ilyen.”
Látod a képletet? Látod, mi a nagy különbség? A dagonya passzív, a kiút aktív. A dagonya marad, a kiút megy tovább. Nézd csak:
Dagonya: „nem tudom”
Kiút: “meg tudom valahogy oldani”
Dagonya: „ez lehet, hogy rossz / sok / kevés / drága / csúnya”
Kiút: „megnézem, hogy rossz-e / sok-e / kevés-e / drága-e / csúnya-e?”
Cselekedj! A szavaiddal se dagonyázz! Vedd észre, amikor beragadtál, és használd a „meg tudom”, „utánanézek”, „megtanulom” szavakat bátran!
Feladat: találd meg a kiutakat! Írd ide (egy cetlire akár most) bátran:
Dagonya: „Nem tudom, mikor lesz időm.”
Kiút:
………………………………………………………………………………
Dagonya: „Nem tudom, ki tudja ezt megcsinálni.”
Kiút:
………………………………………………………………………………
Nem beszélni, csinálni
– – – – – – – – – – – – – – –
Aki igazán él, az megcsinálja a dolgokat. Nem áll, hanem lép. Nem fekszik, hanem megy. Nem diskurál róla hetekig, hanem tervez, alkot, szervez, épít.
Sosem értettem, mit lehet annyit beszélni egy-egy projektről. Ülök egy budapesti kávézóban, és hallom a nagy tervezést. A nagy tervezésből nem lesz semmi. Süt a beszélgetésből, hogy nem a munkának álltak neki hatalmas lendülettel, hanem a meetingnek.
Az életed nem egy multicég tárgyalója. Ne is akarj belőle azt építeni! Cselekedj! Kis tervezés, sok cselekvés. Ha úgy tetszik: 20 tervezés, 80 cselekvés. Váltogasd ezeket gyakran. Ne úgy értelmezd, hogy 2 év tervezés 8 év cselekvés. Az a két éved egy rémálom lesz!
Havonta lehet picit tervezni. De ne csak beszélj róla! Ne elégítsen ki az, hogy „hű, de jót meetingeltünk, végülis jól haladtunk”. Ez hazugság. Semmit sem haladtatok. Akkor haladtok, ha cselekedtetek, léptetek, megvalósítottatok.
Figyeld meg: a legsikeresebb embereknél alig van valami a táskájukban. Egy toll. Egy füzet. Igazolványok, pénztárca, kulcs. Aki vaskos aktatáskával járkál, már rosszul kezdődik. Szerinted ő úgy él, ahogy élhet? Nem hiszem.
Élj egyszerűen, és sokkal többet csinálj, mint amennyit beszélsz!
Az élet nem egy tanulmány önmagunkról
– – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – –
Ne jegyzetelj túl sokat! Nem te vagy az életed fekete doboza. Nem érdekel majd senkit, miket írogattál fel. A főbb pontokat, állomásokat nem árt feljegyezned. De ne vidd túlzásba, mert ezzel fog elmenni az időd az élet helyett!
Miközben megismered önmagad, sok felismeréshez fogsz jutni. Nyiss egy egészen kis füzetet ehhez, és jegyezd bele a legfőbb tanulságokat. Írd bele az „AHA” élményeket, de ne írj részletes leírást magadról. Ez csak az időt viszi és megnyugtat, hogy jól haladsz. Pedig nem, te ennél sokkal többre vagy képes!
Ne halogass!
– – – – – – – – –
Ha megvan, hogy mit szeretnél csinálni, ne cetlit gyárts róla! Csináld meg! Csak csináld meg!
A legjobb pillanat mindig most van, kár halasztani. Ha meg tudod csinálni most, akkor tedd! Semmi okod nincs arra, hogy „még előtte ez, meg az”.
Azt mondják, a legjobb dolgok azok, amiket akkor csinálunk, amikor valami sokkal fontosabbal kellene foglalkoznunk, de ahhoz nincs kedvünk. Ugye, te is raktál már rendet az íróasztalodon? Vizsgára tanulás előtt mindenképp. Hiszen fél évig nem zavart a káosz, de hát erre a komoly tárgyra csak szép rendben lehet felkészülni, igaz? El kell rendezni a teafilteres dobozt is, mert mi lesz, ha hirtelen kell egy tea, és nem találod. Nem akarsz elvesztegetni hosszú perceket a tanulásból.
Ne rendezgess semmit, csak kezdd el! Ez a könyv sem lenne sehol, ha előbb rendet rakok. Meg átöltözöm az írós ruhába. Elmegyek az írók ruhaboltjába… áh! Csak le kell ülni. Írni. Ennyi.
———
És ennyi. Nem dagonya. Sok szeretettel. Remélem adott Neked ez. És kicsit megmutatta a reményt.
Robi
A fenti sorokat az „Élj úgy, ahogy élhetsz” című első könyvemből idéztem. 2016-ban írtam. Amikor magam is ki kellet lépjek valamiből. És nagyon nagy változások történtek. Átadom Neked is, ha kéred, és szeretnél továbblépni.
Íme, a „kék” könyv:
: Vámos Peti, 2022
