Apádnak nincs pénze tabletre?

Az egyik tanítványom (B., egy nagy kincs) olvasott a szünetben. Könyvet.
Rászálltak:

– Apádnak nincs pénze tabletre?

Mondta, hogy van tabletje, otthon. (Na és ha nincs?)
Mondták, hogy bizonyítsa be, holnap hozza be, vagy csináljon róla fotót.
Másnap B. bevitte.

– Jaaa, ájpedre nem telik? – kérdezték.

Mondta, hogy apjának az van. Pedig nem volt. Azért mondta, hogy hagyják békén végre. Aztán amikor otthagyták végre, elkezdett olvasni. Visszajöttek és kivették a kezéből.

– Mi ez? – lengette a könyvet az egyik.
– Bújja a betűket a kis eminens! – így a másik.

A tanítványom ledarálta őket a húsd…. Ja, bocs nem, az egy másik sztori… oda se neki, mintjárt beugrik mit csinált B., a kincs….

Ja, igen. Sírt.

A majmok ugráltak a kincs körül és nem látták meg. Üvöltöztek, hadonásztak, egymásra licitáltak a hülyeségben. A könyvet visszaadta egy másik kincs.
A tanítványom a pad alatt folytatta az olvasást, de már nem úgy, ahogy eddig. A lapokat könnyekkel nehezítette el. A padon elkenődtek a ceruzával rajzolt szívek.
Beszélgettünk. Mondta, nem visz könyvet. Viszi a tabletet. Mondtam, dehogy!
Hiszen te vagy a kincs. Vidd a könyvet. És vigyél még mást is. Vigyél egy adag erőt, ami felvértez a majmok támadásai ellen.
Azt mondta: az erő a könyvben van, viszi azt. És felolvas belőle a szünetben, hangosan.
Nem bújik el. Kiáll és hangosan felolvas.

– Miért? Milyen könyvet viszel?
– A tiédet. A “Minden sikerül”-t.

Bejelentkezik hozzám coachingra valaki. Egy fiú. Ismerős az iskola, ismerős az osztály… hm. Izgalmas, nem lehet hogy… de. Az egyik valaki, akit az imént lemajmoztunk.

“Gyakran bántja a többieket, nem tudja kifejezni az érzéseit.” – írja a szülő.
Oh, így már kezd érdekes lenni.

Beszélgetünk. Emlékszik a könyves esetre. És az előtte fekvő papírt áztatni kezdik a könnycseppek.
Mondom, nincs ezzel baj. Megtörtént. Megbántad?
Bólogat.
Aztán kicsit összeszedi magát.

– Olyan jó volt, amikor B. (az olvasós tanítványom) felolvasott. Én leálltam de a többiek olyan hülyék.
– Miért mész akkor néha velük?
– Nem tudom. Mert ha nem megyek, akkor engem bántanak.
– Van ötleted, mit csinálj?

– Van.
– Na mi?
– Veszek könyvet tőled és felolvasok belőle én is.

És a szünetben könnyek helyett a kincsek felolvasást tartanak a majmoknak. Akik lassan, nagyon lassan kinccsé változnak – vissza.

VR
#gyémántbogár #bátranlehetszfura

A könyveim itt találod, itt tudod megnézni, melyik való nektek:

Melyik könyvem való neked vagy gyermekednek?

Share:

Vélemény, hozzászólás?