Sorra vesztek el mindenkit. Velem van a baj?

Mindenkit elijesztesz magadtól?

Azt gondolod, hogy te rontasz el valamit?
Azt gondolod, hogy velük minden rendben van, de te mindig elszúrod? Mindig veled van a gond?

Hát nem. Elmondom. Te okos vagy. Végtelenül érzel. És nagyon tudod, hogy mi kell neked és mi nem. És azt is tudod, hogy ki kell és ki nem. De még nem mered ezt magadnak bevallani. Pedig neked van igazad.

“Elegem van magamból!” – tényleg? Nekem most kezdesz igazán hiányozni. Mert tudom, hogy mekkora kincs vagy. Különleges képesség, ha valaki azonnal érzi, hogy ki kell az életébe és ki nem.

“Sorra vesztek el mindenkit.” – tényleg? Szerintem pedig egyre szabadabb vagy! Egyre inkább hallgatsz a megérzéseidre. Egyre könnyebben és gyorsabban döntöd el, hogy kinek ajándékozz az idődből és kinek nem. Jegyezd meg: akit úgy érzel, elvesztesz, mind segít egyre inkább önmagadnak lenni. És nem te veszted el őket, hanem ők jönnek rá, hogy másutt kell lenniük. Ott, ahol nem látják ennyire élesen a bajaikat. Mert te meglátod mások bajait. Ezért ők közelebb lépnek hozzád. Előbb óvatosan egy papírgalacsint tesznek a fejedre. Aztán – észre sem veszed – rádborítják az egész szemetest. És végül – észre sem veszed, rádnyitják a szemétcsapot. Folyamatosan ömlik rád, és még te kérsz elnézést, hogy néha nem tudod mosollyal fogadni? Hát ez így nem oké!

Persze, hogy nem oké. Mert egyre erősebb vagy. És mondok valamit:

Amikor magányosnak érzed magad, amikor egyedül vagy és nincs ott senki, te akkor vagy a legerősebb. Mennie kell a réginek ahhoz, hogy jöhessen az új. Te egy hatalmas kincs vagy. Azok érdemelnek meg, akik megértek rá. És akik nem értek meg rá, majd találnak mást, akire ráboríthatják a szemetet.

Mondhatod: ez kegyetlenség, hiszen szegénynek nagyon kell valaki… valaki, aki meghallgatja a dolgait. Igen, kell. Lesz is. Csak nem te. Ne érezd magad kellemetlenül, ha valaki kilép az életedből, mert nem tudta az összes szemetet rádborítani! És ne érezd magad úgy, hogy szegényt cserbenhagytad. Egyszerűen csak neked is máshol van dolgod és neki is.

“Ő sincs már. Vele is összevesztem… vele is…”

Kár azt sorolni, hogy ki mindenkivel vesztél össze. Vagy távozott csendesen az életedből. Azt sorold, akik szeretnek. És akik arra várnak, hogy nyiss feléjük. Mert nem szemetet akarnak adni neked, hanem csupa jót.

Nem Te lógsz ki a sorból. Nincs is sor. De ha mégis van sor, akkor az a te saját sorod. Te biztosan benne vagy. És azok nincsenek benne, akik nem valók neked. Akik lehúznak. Akik megpróbálnak az ő szintjükre visszarántani. Akik együtt szenvedni hívnak. Azért akarnak veled találkozni, mert megint összegyűlt bennük a szennyes, és rád akarják teregetni. Hidd el: mindenki megtalálja a módját, hogy segítséget kapjon. Nem te kellesz mindenkinek. És neked sem kell mindenki! Ne sajnáld őt, ha azt mondod: “Bocs, ez már sok nekem. Nekem is van elég gondom. Kérlek, ne told rám a nyűgjeidet!”.

És különben is. Mindenki attól erősödik a legtöbbet, hogy megoldja a problémáit. És ott tud a legtöbbet fejlődni, ahol van. Nem kell mindenkit megmenteni.

“De tuti velem van a baj!”

Nem. Nem veled van. Nincs senkivel sem baj. Csak hallgass jobban a megérzéseidre. Higgy magadban. És legyél azokkal, akik felemelnek.

Nem te vagy szürke és minden más színes. Hanem te vagy színes és minden más talán sokkal kevésbé lényeges. Te vagy a fontos, hogy te a helyeden vagy. Azokkal, akik szeretnek. És nyitsz azok felé, akiknek igazán fontos lehetsz.

Nincs veled baj. És nincs eleged magadból! Belőled sosem elég. Adj magadból annak, aki ezt igazán értékeli!

VR

Felemelő olvasnivalók a témához:

https://shop.vamosrobi.com/konyvek

 

Share:

Vélemény, hozzászólás?