Koronahelyzetre bizakodással

Kedves Követők, Tanítványok, Csodák, Kincsek és Gyémántok!

Változások vannak és még jönnek is. Ezek mindannyiunk számára sok kihívást fognak jelenteni.
Ugyanakkor a kihívások közepette fejlődünk mi is. Itt az ideje

– türelmet és elfogadást tanulni
– felelősen cselekedni
– időt szánni azokra, akikre eddig talán nem jutott
– tenni valami jót másokért – vagy többet tenni
– és tenni valamit magunkért is.

Ne veszítsük el a fejünket! Nem kell kapkodni. Nem kell rohanni és egymást félrelökni.
Amikor megtudtam, hogy LEHET, hogy nem lesz iskola egy darabig, igencsak elszomorodtam. Hiszen nekem ez az életem: bemenni oda, hallani a zsibongást, a székek pakolását, látni a kíváncsi – sőt néha gyanakvó – szemeket és tenni valami olyat, ami még nem volt. Szeretek felejthetetlen pillanatokkal gazdagítani másokat. És a gyerekek között, az ország sulijaiban érzem magam a helyemen. Megtudva, hogy lehet, hogy nem csinálhatom: nagyon nem volt kellemes.

Most pedig, hogy TUDOM, hogy nem lehet egy darabig az, amit a legjobban szeretek, mégis más a helyzet. Új irányokban gondolkodhatok.
Amikor megtudtuk a hírt, hogy nem lesz suli, bevallom kimondottan boldogságot éreztem. Milyen jó, hogy mi távmunkában működtetjük a vállalkozásunkat és online boltként. Megtehetjük, hogy itthon maradunk akár több héten át is. De eszembe jutott újra, hogy a sulis csodákkal, várva várt utazásokkal és találkozásokkal teli naptáram mehet a levesbe… elszomorodtam. Nem tehetem azt, amit szeretek.És ahogy néztem a gyerekeinken az örömmel vegyes “mi lesz most” arcokat, az jutott eszembe, hogy MICSODA AJÁNDÉK, hogy velük lehetünk!
Annak idején, amikor Peti (a nagyobbik) már a kötelező ovis korba ért, nagyon érdekes érzés volt, hogy nem az van, hogy én nem tudok vele lenni napközben, hanem neki van dolga az oviban és aztán a suliban. Szerintem akkor van az ember a helyén, ha többet tud a gyerekével lenni, mint a gyerek vele. Mondom ezt persze a bölcsis-ovis-iskolás gyerekekre.
Az az igazság, hogy tele szeretettel, izgalommal várom a következő heteket.

Tudom, ez nem vigasz azoknak, akik nem tudják megoldani, hogy otthon maradjanak. És nekem is totál bizonytalanság, hiszen ki tudja, mikor tarthatok újra rendkívüli rajzórát? Mikor lesz megint az az érzésem, hogy letolok egyben, szinte szünet nélkül 6-8 órát, előtte 2-3 órát vezetve, majd haza ugyanez, és nem érzem, hogy fáradt lennék?
Igyekszem nem keseregni. Ti se tegyétek.

– Tartsatok családi kupaktanácsot! Ne egy valaki döntsön, hogy mi legyen. A legkisebbeket is vonjátok be! Ő mit tenne most?
– Kérjetek nyugodtan tanácsot a gyerekektől. Mondjátok nekik, hogy vegyék komolyan és hogy most nem a “játszóház-meki-tévé” ötletekre vagytok kíváncsiak, hanem ez most komoly kérdés.
– Ne pánikoljatok, amíg nem tudjátok, pontosan mi lesz, ne döntsetek el semmit. Változnak a dolgok napról napra.
– Ha mentek valahova, menjetek levegőre, kirándulni, tiszta helyekre, erdőbe, hegyekbe. Természetesen ne ezerfős tömegbe.
– Tartsátok tisztán a lakhelyeteket és környékét. Segítsetek egymásnak ebben.
– Rakjatok rendet. Ahol káosz van, ott a fejekben is káosz lehet.
– Alkossatok, kreatívkodjatok, színezzetek, társasozzatok esténként.
– Olvassatok sokat és a gyerekek kezébe is adjatok értéket adó olvasmányt. Erősen ajánlott: https://gyemantbogar.shoprenter.hu/minden-sikerul-konyv-vamos-robi
– Kerüljétek a nyafogó embereket, mert könnyen nyafogóvá tesznek titeket is.
– Ne online, kommentekben a hírek alatt beszéljétek meg a dolgokat és szerintem teljesen felesleges így véleményt cserélni, csak az idő megy vele. A jó öreg telefon működik ilyenkor a legjobban: hiszen ahhoz szólsz, akihez akarsz és azt is hallod, akit szeretnél. Hidd el, nem lesz kapacitásod mindig mindenkit elolvasni.
– Ne a (rém)hírekkel aludjatok és keljetek. Semmire nem vezetnek. A félelmek generálják, hogy megtörténjen, amitől félünk.

Nagyon jó lesz többet együtt lenni. Ha megtehetitek, ezt válasszátok. Maximális respekt azoknak, akik nem tehetik ezt meg, mert olyan helyen dolgoznak, ahol nem lehetséges személyes jelenlét nélkül működni.
Folyamatosan gondolkodom, mivel segíthetnék, és nyilván lesznek is ötleteim. Őszintén megkérdem: Mi az, amit értetek tehetnék?

Ami itt, házam táján várható:

– A személyes találkozást egyénileg nem tartom veszélyesnek, de mindenki saját felelősségére bízom, hogy ebben a helyzetben eljön hozzám vagy sem. Én nem félek tőletek.
– Az egyéni foglalkozásaimat megtartom. Nyugodtan jöhettek, tisztaság és szeretet vár. Felnőtteknek is nagyon ajánlom!

“Kár, hogy, amikor én voltam gyerek, nem találkoztunk”


– Szülő-gyerek gyémántbogár foglalkozásra most is folyamatosan lehet jelentkezni: https://gyemantbogar.hu/gyermek-coaching/
– Fél- és egésznapos feltöltő programokat tartok.
– Új, alkotós programot fogok indítani azoknak, akikkel már találkoztam – erre is lehet jönni.
– Telefonos felnőtt coachingra eddig is lehetett jelentkezni, ez most is így van. Megtaláltok.
– A Táblácska folyamatosan működik, online rendeléssel, ahogy mindig is működött, távmunkában dolgozik MINDEN alkotónk.

Vigyázzunk egymásra!

Most nagyobb szükség van a NORMÁLIS dolgokra, mint valaha. És tudjátok: Mi van, ha a FURA a normális?
Számíthattok rám, keressetek és örömmel várom ötleteiteket!

Robi

Vélemény, hozzászólás?