Saláta és kuruzslás

Salátatörvény, kuruzslótörvény…

Sok rémhír terjeng arról, hogy ki végezhet és milyen tevékenységet.

Nem vagyok gyógyító. Nem vagyok pszichológus. Nem vagyok pszichoterapeuta. Coach vagyok, olyan képzéseken tanultam, ahol profiktól tanulhattam. Nem csak elmentem, szereztem egy papírt és kész. S bár többek szerint erre születtem, sokszor kiderül, mégis sokat kellett tanulnom és tapasztalnom. De ha kell, ezt sem hangoztatom. Ember vagyok, ehhez talán nem kell működési engedély.

Saját módszertant fejlesztettem ki és ezt alkalmazom. Olyan gyakorlatokat, melyek tisztán emberi érzéseken alapulnak, nem tudományosan túlelemzettek, csak vannak és tudom, hogy működnek. A módszertant nehezen tudom továbbadni, mert kell hozzá a tapasztalat és az, hogy megérezzük, mikor mire van szükség. Jelenleg ezt még nem tudom tanítani.

Sajnos manapság nem elég a tapasztalat. Hiába láttam talán több osztályt, mint bárki más az országban és hiába segítettem tengernyi lelken, a mai világban ahhoz is papír kell majd, hogy szeressük egymást.
Aztán ahhoz is, hogy verset írjunk. Meg ahhoz, hogy rajzoljunk egy vidámító rajzot… vagy beírjunk egy boldogító cetlit a gyerekünk tízóraija mellé. Sőt: minden kutya és macska, no meg ló, aki terápiás feladatot lát el, vizsgát kell tegyen esetleg? Csak egy ötlet.

És az a pedagógus vajon nem elmarasztalandó kuruzsló, aki nap mint nap beletapos esetleg némely gyereklélekbe?

Érdekes, hogy akik egymás lelkébe szánt szándékkal gázolnak bele, azok nem veszélyesek. Azok a veszélyesek, akik jót akarnak és segítő szakmát választottak.

Értem, mi a kuruzslás. Tisztában vagyok vele. Ahogy azzal is, hogy nem vagyok kuruzsló. És magam is ellene vagyok, hogy mindenki coach-nak nevezze magát és tegyen bármit, ami jön.

A legtöbb embert a szabályok korlátozzák. Pedig a szabadság érzése az egyik legfelemelőbb az életben. Ha mindenre megvan a “hogyan”, akkor nem lesznek újítók. Azonban az újításhoz nem kell szabályszegőnek lenni. Elég csak nyitottan állni a dolgokhoz.

Nem állítom magamról, hogy csodadoktor vagyok. Nem vagyok semmilyen doktor sem. De a csodákban hiszek. Megvan a papírom is ahhoz, amit csinálok. Kint van a falon. Ide direkt nem rakom ki, mert nem ez a lényeg.

Nem végzek terápiát. A coaching nem terápia. Ki is írom most ezer helyre ezt.
Amit csinálok, “csupán” a változások katalizátora. A csodák maguktól történnek, és majd az nevezheti csodáknak, aki megtapasztalta őket.

A lényeg, hogy ez az életem. Végre. Bátran ki merem mondani. Erre teszek mindent, mert tudom, hogy ez a legtöbb, amit adhatok a világnak.

Számíthattok rám!

Robi

Ha tetszik, oszd meg, sokaknak adhatsz ezzel:
error20
fb-share-icon0
Tweet 20
fb-share-icon20
Share:

Vélemény, hozzászólás?