Tulipán

Tulipán

Csak tudom és kész
Nem akkora vész
Csak… nem fogja fel ész

Hogy valaki bánt
Leszakít, eltapos
Egy ragyogni készülő
Kedves tulipánt

Néha jó lenne
Csak simán nem érezni
Semmit

Nem hallani a könnyed
S nem látni bánatod hangját
Keveredett érzések
ülepednek le mégis
A kavargó kávéban
Zacc, vízkő, egy porszemnyi cukor
Vagy tán semennyi

Keserűség, tengernyi

Miből látom?
Mindegy. Tudom.
De nem mondom
Mert nem mondhatom
Bántanak, tulipán
Fényed elveszik
Igazán

Bajba lennék, ha kiderülne
Persze arcod emitt
Egy árnyalatnyit
Felderülne
Ha tudnák, hogy tudom

Mert érzem.
A bajt tetézem,
Mert nem hagyom annyiban
Néznek, mint a moziban
Ez meg ki, hogy ennyire lát?
Hozd gyorsan a vasvillát…

Fakó világukba
Pasztellszín süt be a nyári Nap
Olykor

Tulipán szíve mégis tele fénnyel
Ajándék, hogy egy ilyen lénnyel
Ugyanott lehet az ember
S abból, hogy a tulipán szeretni
S örülni mennyire nem mer
Minden világosan látható

Mit tehetnék?
Amíg itt vagyunk, ketten ugyanott,
Óvlak, mint egy csillagot
Aztán ha már, mint sötét
Madár
Kilométerek szállnak közénk
S feszítik szét szeretettávolságunk
Akkor elcsendesedem
S visszaemlékezem…

Nem hallani a könnyed
S nem látni bánatod hangját
Keveredett érzések
Csak tudom és kész
Nem akkora vész
Csak nem fogja fel ész

Néha jó lenne
Csak simán nem érezni
Semmit

De ennél sokkal jobb
Tudni, hogy szíved nagy
S ahogy én neked
Örökké
Nekem is te a csoda vagy

S amikor fellegek gyűlnek
S lecsorgó könnyeid
Papírra vettett
Szívekre cseppenve
Lassan kihűlnek

Ott vagyok, s akkor
Csak lágyan és lazán
Könnyedén
Vagyok neked én
S szavakkal, vonalakkal
Ölellek, ragyogó Tulipán.

VR2020

Ha tetszik, oszd meg, sokaknak adhatsz ezzel:
error20
fb-share-icon0
Tweet 20
fb-share-icon20
Share:
Tagged

Vélemény, hozzászólás?