Elefánt a durciboltban

Durci van.

– Mi a baj?
– Semmi.
– Álmos vagy?
– Nem.
– Akkor?
– Semmi.
– Utálsz?
– Nem.
– Miért?
– Mert nem.
– Oké. Figyu! Ha most választani lehetne, akkor kit varázsolnál el innen? Magadat vagy engem?
– Magamat.
– És akkor velem mi lesz?
– Hazamész.
– Tuti nem. Más ötlet?
– Miért én mondjam meg?
– Na jó. És hová varázsolnád el magadat?
– A Westendbe.
– Mi van a Westendben?
– Nem tudod?
– De. Hihetetlen tapasztalt és csodálatos vagyok, tudtad?

Mosolyog. Nyertem!

– Tudtam.
– Rosszul kérdeztem. Bocsi. Szóval melyik üzletbe mennél be?
– Nem kéne bemennem.
– Hogyhogy?
– Rögtön odavarázsolnám magam, bele az üzletbe. (nagyobb mosoly)
– Ó, csak nehogy összetörj valamit.
– Ja, az elefánt megérkezett! (mosoly)
– Mi baj az elefánttal?
– Semmi. Nagy.
– Hosszú, magas és széles?
– Ja. Főleg széles. Meg nagy az orra. Meg magas is.
– Más probléma?
– Nehéz és otromba.
– Van ennek valami köze a bajodhoz?
– Van. Elég sok.
– Na, és melyik boltba mennél?
– Mindegy. Ahonnan nem néznek ki.
– Innen kinézett valaki?
– Aha.
– A nehézséged miatt?
– Szerinted nehéz vagyok?
– Az nem számít. És nem mondtam, hogy nehéz vagy. Csak azt kérdeztem, hogy a nehézséged miatt néztek ki innen?
– Igen. (könnyes szem)
– Tudod azt gondolom, hogy kellene venned egy mérleget ajándékba annak, aki kinézett innen téged.
– Annyi mérleg nincs a világon!
– Aki kinézett, szintén elefánt problémás?
– Hát eléggé! Sőt.
– Mert?
– Én fogytam öt kilót, ő meg hízott vagy tizet.
– És mégis ő nezett ki téged?
– Ez van.
– El tudod fogadni, hogy ez van? Hogy ő ilyen?
– Nem nagyon.
– És hogy te ilyen vagy?
– Azt el.
– És azt el tudod fogadni, hogy ő nem fogadja el, hogy te ilyen vagy?
– El.
– Akkor mi lenne, ha megengednénk neki, hogy gondoljon, amit akar, te pedig nem mérleget veszel, hanem valamit, aminek nagyon örülsz?
– Az jó lenne! (könny töröl, mosoly)
– Akkor varázsoljuk el magunkat a Westendbe! Elkísérhetlek?
– Naná!

💎💫❤️
Van úgy, hogy sokat kell forgatni a dolgokat, mire a felszínre jut ami kell.

Vélemény, hozzászólás?