Majmok a szívben

Fáj, mintha én kapnám
Libabőrré válik még a csontom is
Biztosra váltottam a talánt
Ha neked fáj, ha bánt
Feléleszti az alvó oroszlánt

Bennem élsz, szívem mélyén
Nem tűröm hogy az ostobák
Ártsanak neked, s lelkedben a kis csodák
Bánkódjanak nappal helyett
Szomorúság keserű éjén

Teszem, amit tudok, de több is lesz
Mert akit én szeretek, emelem
Hogy emelkedjen, velem,
Mert engem is emelsz,
Jóra, tisztaságra nevelsz

Mikor a majmok betörnek a szívbe
Sok kis cserépedény, népművészeti
Ugrálnak, visongnak, agyatlanul
S közülük egyik sem tanul
Csak bánt össze-vissza vadul

Bármit is bántani már eleve gáz
Hogy mit tegyél, azzal tele a ház
Bárkit bántani már felelősség
Szenvedni látni egy érző lényt
Ebben semmi sem lehetőség

Gátlás nélkül rongyolni bele
Más gyönyörű, még épp nyíló
Ragyogni kezdő lelkébe:
A legnagyobb bűn, mit elkövethet
Ember, ha egyáltalán érdemli az ember nevet

Az esély, megmondom bátran
Egészében benned van
Higgy a csodás önmagadban
Aki bánt, magát bántja
Hiába jött e világra

Az visz előre, aki melléd áll
Életedbe színek közt besétál
Falak nélkül szeret, védelmez
Hidd el, minden titok csak ez:
Mint egy lágy szél, lengedez.

Csak tudd, csak bízz: vagy és vagyok
Ez már így marad,
Az én és a te csodád
Igyekszem kimondani
Mielőtt mondanád.

VR2019