Félelem, ami nem is félelem

Azt mondják, aki nagyon keresi mások elfogadó társaságát, az szeretethiányos.

Azért megy oda és azért kedveskedik, mert neki kell a szeretet, amit cserébe kap. Csakhogy a szeretet nem adok-kapok, hanem csak úgy van. Ha kapni akarok, akkor nem szeretet van, hanem elvárás. Akarás. Ha adni akarok, akkor az meg rólam szól? Hogy is van ez?

Mitől félünk a legjobban?

Hogy nem fognak szeretni? Biztosan így van ez? Vagy attól félünk a legjobban, hogy nem fogunk hiányozni senkinek, ha nem létezünk? Hogy nem kellünk senkinek éppen most? Hogy nem kell senkinek az, amit adni tudunk? Hoppá!

1. Félek, hogy nem hiányzom senkinek.

2. Félek, hogy nem fognak nekem örülni.

3. Félek, hogy nincs senki, aki igazán örül nekem.

Ezek eddig mind passzív félelmek. Tudod milyenek az aktív félelmek? Olyanok, hogy már cselekszünk. Mintha egy feladatot, munkát végeznénk el éppen.

4. Félek, hogy nem tudok örömet szerezni.

Hű, akkor talán menj, és szerezz örömet. Annak, akit ez érdekel. Nem kell mindenkin segíteni. És lehet, nincs is rá szüksége. Mi van, ha éppen elég annak adnod, akinek érzed, hogy úgy tudsz adni, hogy te is emelkedsz és ő is? Mi van, ha nem lapátolod az energiát egy soha meg nem telő gödörbe? Mi van, ha már meglévő dobokat építesz hegyekké azzal, hogy adsz és örömet szerzel?

5. Félek, hogy hiába adok.

És meg is érkeztünk.

Ha a “félek” szót lecseréled “tudom”-ra, máris megoldottad. Ha tudod, hogy hiába adsz valakinek, akkor lépj tovább!

A legnagyobb félelme az igazán szeretni képes embereknek, hogy nem tudnak kinek adni. Hogy a Világ, aminek adnak, nem fogadja be. És ha olyannak akarunk nagyon adni, aki nem fogadja be, a mi önbecsülésünk is lecsökken, hiszen elvárásokat tettünk bele és görcsöltünk az eredményen. Ha elvárjuk az eredményt, figyelni fogjuk, mikor látszik már. És ha nem látjuk, jön a csalódás, a szomorúság, a harag.

Mit tehetsz ehelyett?

Lazíts. Hallgass a megérzéseidre. És amikor jön egy megérzés, ne kezdj el agyalni rajta, hogy erre a megérzésre hallgatni helyes vagy helytelen. Csak csináld. És meglátod, érezni fogod, hogy jó-e az irány!

Hiába adni nagyon elkeserítő. Ne egy célért adj tehát. Nem az a cél, hogy valaki vidámabb legyen. Az már csak egy következmény. Mindenki csak magától, belülről lesz boldogabb. Te csak utat mutatsz azzal, hogy adsz, szeretsz.

És hidd el, mindig lesz kit szeretned.

Ha tetszik, oszd meg, sokaknak adhatsz ezzel:
error20
Share:

Vélemény, hozzászólás?