Hiány helyett

Beszélgetünk egy kincsemmel ma. Szép a reggel, jó találkozni.

Feljön a téma: “ki hiányzik neked”? Jönnek a válaszok is. Nem osztom itt meg a részleteket.

És szokás szerint közösen kitaláljuk, hogy milyen legyen a mai közös alkotásunk.

Kicsi vagy nagy?
Szép vagy csúnya?
Egyszerű vagy összetett?

Rengeteg kis szempont, érdekes tanulsággal – élőben elmondom!

A lényeg a lényeg, ami a fejemben jár:

Mit szeretnénk a hiány helyett?

És meg is van a válasz. Örömet.

Ha azt írom valakinek, akit szeretek, hogy “nagyon hiányzol”, az nem túl pozitív. A hiány nem pozitív érzés. És ráadásul, ha búcsúzáskor ezt mondom: “hiányozni fogsz”, akkor mintha a felelősséget is átruháznám arra, aki majd hiányzik. Mintha legalábbis a hiányzás egy cselekvés lenne. Pedig a hiányzás csak egy passzív nyafogás. Mi lehet a megoldás?

Az öröm.

Mert nem akartuk a mai közös művűnkre ezt írni: “Hiányzol”. Ez jött: “Mindig örülök, ha találkozunk!” Ez nagyon tetszett – egy darabig. Amikor is rájöttünk, hogy ebben van egy “ha”, azaz egy feltétel. Feleslegesen, hiszen ha szeretünk valakit, annak akkor is örülünk, ha éppen nem találkozunk. Szóval a teljes átfordulás hiányból örömbe így született meg végül:

“Mindig örülök neked!”

Ebben minden benne van. Így már kezdhetjük is az alkotást – lovakkal, szívekkel. És végtelen varázslatban.

A végén jobb lett, mint a Gyémántbogaram gondolta. Ahogy ez lenni szokott.

“Ezt nem vártam volna magamtól” – és ezzel megérkezett a nap egyik csodapillanata. Az alkotásból képeslapok készültek, melyeket elküldhet annak, aki hiányzik akinek mindig örül.

Köszönöm, hogy átélhettem.

Mindig örülök Neked!

Robi

Ha tetszik, oszd meg, sokaknak adhatsz ezzel:
error20
Share:

Vélemény, hozzászólás?