Egyik jobb, mint a másik és közben mindkettő szr?

Nem semmi. Megfogalmazhatatlan ez az öröm és hála. Legszívesebben ujjonganék csak úgy!

Macskákat rajzoltunk. Nem akárhogy: csukott szemmel, odanézve, félrenézve, hátunk mögött, mindenhogyan. Persze, ment. Jól. Elfeledve a gondokat, elfeledve, hogy mit ír a tudomány, azt állítva, hogy ennek nem is kellene elvileg sikerülnie. Hiszen az ember erre nem képes – elvileg.

És már az első óra elején is kijött, hogy megint találtam egy olyan csodát, akinek a fél világot kellene tanítania és akit receptre kellene felírni sokaknak. Mert feltűnt, mennyire kíváncsi, mennyire érdeklődő, mennyire nyitott, lelkes és lelkesítő.

Jöttek tehát a macskák. Ebben a gyakorlatban nem az a lényeg, hogy szépet alkossunk. Hanem hogy levonjuk a tanulságokat, ráadásul okoskodás nélkül, természetesen. Ki várná el, hogy valaki úgy rajzoljon egy gyönyörű macskát, hogy nem is néz oda? Vagy hogy bal kézzel “rosszabbik” kézzel, csukott szemmel szépet alkosson? Apropo rosszabbik kéz. Na, olyan nincs. És “MD” ezt ma ismét bizonyította, überelve ezzel minden félig tele – félig üres pohár filozófiát.

Elkészült a két macska. Egyik sem egy matyóhímzés. Nekem mondjuk kifejezetten tetszenek. Szerintem ha ez a minta rákerülne gyerek ágyneműre, függönyre, bögrére, azt az emberek megvennék. Naná. Mert benne van az energia. Mert ez egy csoda! És ha ez nem lenne elég, akkor a válaszban mindenképp ott a ráadás:

Kérdezem az osztályt, ki szerint lett egyik macska rosszabb, mint a másik? Néhány kéz emelkedik.

Kinek lett az első jobb? Pár kéz.

Kinek lett a második jobb? Kevés kéz.

Ki gondolja úgy, hogy alig van különbség? Kisebb tartózkodás.

És hátul megszólal egy hang, azé, aki olyan csodálatosan kíváncsi volt eddig is, és aki nem rejtette véka alá, hogy bizony tök jól érzi magát:

“Szerintem egyik jobb, mint a másik.”

Á!

Á!

és Ó!

EZ az a mondat, ami konkrétan és menthetetlenül segít MINDENKIN!

MD, az ilyen emberek viszik előre a Világot! Ez óriási! Gratulálok!

És akkor a hab a tortán: a naggyon nagggyon furcsa témazáró. Csak nézd a válaszokat és megérted:

 

Fura és bátor – igen, ez vagy Te. Példa sokaknak. Sok felnőtt csak szeretne félig ilyen gondolkodást magának!

Köszönöm, köszönöm, köszönöm, hogy ilyen élményben lehetett ma részem!

Szeretettel várlak benneteket a közös rajzoláson!

Robi

 

Frissítés két héttel később:

Ma folytattuk-továbbvittük a LEGENDÁS furcsa macskákat Dórival!
Nem mellesleg csináltattam egy igazán egyedi Dóris idézetes bélyegzőt, amivel másokkal is meg tudja osztani ezt a hatalmas tanítást.


És máris meg is osztotta, hiszen ma Keszegre, az örök-kedvenc sulimba látogattunk el együtt, ahol Dóri foglalkozott a gyerekekkel.
Óriási szüksége van ezekre a kincsekre a világnak! Nagyon hálás vagyok, hogy ilyen csodálatos emberekkel tölthetem a mindennapjaimat!

Köszönöm!

Ha tetszik, oszd meg, sokaknak adhatsz ezzel:
error20

Vélemény, hozzászólás?