“Úgy vonult végig, mint egy győztes hadvezér”

Kedves Robi!

 

Köszönjük a találkozót!

Hazafelé menet Boró teljesen egyedül vásárolt a SPAR-ban – nemcsak a kocsit tolta, de egyedül keresett meg mindent, kiválasztotta a péksütik kódját és kinyomtatta az árcédulát is.

Ezek után a vasútállomásig úgy vonult végig, mint egy győztes hadvezér.

Másnap már az írás házi feladata végét sem kellett radíroznom, mert a legutolsó betűkre is odafigyelt.

Kedd délután óta kártyalapokat dobál át a gyerekágyak fölött, bohóckodik és állandóan rajzolni akar (főleg macskákat!).

Az oroszlán, amit Nálad készített, azóta is ki van téve a hűtőre és Boró nagyon büszke, hogy le tudta rajzolni.

Akad azonban valami, amit amint hazahozott, azonnal beköltözött a tolltartójába, hogy még a suliban is vele legyen.

Minden gyereknek kéne egy ilyen tolltartó… legalábbis a benne lévő kártyalap!

Biztos vagyok benne, hogy sokszor hallottad, de azért ismétlek én is… SZUPER vagy!

A könyvedet is nagyon köszönöm, bár ezt inkább magam miatt.

„Önzőbb” lettem… Már nem érzem úgy, hogy bocsánatot kell kérnem, amiért a munkámmal foglalkozom a napom nagy részében. Sokkal kiegyensúlyozottabb lettem és „nyúzhatóbb”.

Jólesett látni a falakon a kis céduláidat. Amíg egyedül laktam, nálam is mindenhol felbukkantak a lakásban és fel sem tűnt, hogy leszoktam róluk, amikor anyuka lettem.

„Egy felelősségteljes felnőtt ugyebár nem ragasztgatja tele a falat félcédulákkal”… csakhogy hibás a program, mert én sosem éreztem magam felnőttnek…

Fel sem tűnt, hogy mennyire hiányoztak!

Kedd óta a Boró tízórais dobozába is költöztetek minden nap egyet és a lányom bolondul értük.

Még egyszer köszönöm a lehetőséget, hogy megismertünk, a sok inspirációt és gondolkodni valót, no meg elsősorban a lendületet és ragyogást, amit átragasztottál ránk.

Irsai Krisztina

Ha tetszik, oszd meg, sokaknak adhatsz ezzel:
error20

Vélemény, hozzászólás?