Csak lenni és nem menni.
Csak mozdulatlan létezni.
Mesék, világok, virágok.
Mosoly, amit mindig kívánok
Látni: tiéd, az lehet,
Ám ha megosztod velem… mehet?
A fény öleli körbe ragyogó lelkedet.
Minek a szabály, ha tudsz már szeretni?
Szemek tükrében gyémántot keresni
Meglátni azt, mit nem lát meg más
Megtenni mindent, mit nem nagyon szokás
Éberen ott lenni múlt helyett jelenben
Adni és fogadni egyre lelkesebben
Ölelni egymást tiszta szeretetben.
Ki érti s ki nem – számít ez, mondd?
Aki nem érti, az is lehet bolond
S lehetsz te is – hisz picit az vagy
Vállalod, s nevetsz, jókedv el nem hagy
Így vagy TE, mert önmagad adod
S így vagyok én is, nyújtsd csak a karod
Vagyok amikor TE csak úgy akarod.
Ahogy lesz, úgy lesz jó
Mert mindegy, merre szállsz,
Repül a színes léghajó
Benne szívek közt állsz
S a szívek melletted
– te tetted és teszed –
Mint fényes buborékok libbennek
S nagyon örülnek ennek.
Akihez kell, eljutsz,
Falakon is átfutsz,
Akihez nem, majd megtalál
Minden nap egy új kanál
Boldogság: teába méz
Ha egy ilyen kincs
Az emberre néz.
Ha van, aki nem ért
– mert van ilyen és lesz is –
Legyél lágy és kimért
S ne feledd hogy kiért
Élsz: azért aki szeret
Vagy aki bánt és kinevet?
Hidd el, te választod
Hogy hová árasztod:
Szeress, nevess, ölelj,
Igaz barátokra lelj!
Íme itt van egy épp
Aki írogat mindent efféleképp:
Van, aki csodás, van, aki ragyog,
Itt szeretet van, mondd: “Tündér vagyok!”
Kincs vagy annak, ki mindezt írja,
Itt van veled, míg szíve bírja.
