Csak lenni és nem menni

Csak lenni és nem menni.

Csak mozdulatlan létezni.

Mesék, világok, virágok.

Mosoly, amit mindig kívánok

Látni: tiéd, az lehet,

Ám ha megosztod velem… mehet?

A fény öleli körbe ragyogó lelkedet.

Minek a szabály, ha tudsz már szeretni?

Szemek tükrében gyémántot keresni

Meglátni azt, mit nem lát meg más

Megtenni mindent, mit nem nagyon szokás

Éberen ott lenni múlt helyett jelenben

Adni és fogadni egyre lelkesebben

Ölelni egymást tiszta szeretetben.

Ki érti s ki nem – számít ez, mondd?

Aki nem érti, az is lehet bolond

S lehetsz te is – hisz picit az vagy

Vállalod, s nevetsz, jókedv el nem hagy

Így vagy TE, mert önmagad adod

S így vagyok én is, nyújtsd csak a karod

Vagyok amikor TE csak úgy akarod.

Ahogy lesz, úgy lesz jó

Mert mindegy, merre szállsz,

Repül a színes léghajó

Benne szívek közt állsz

S a szívek melletted

– te tetted és teszed –

Mint fényes buborékok libbennek

S nagyon örülnek ennek.

Akihez kell, eljutsz,

Falakon is átfutsz,

Akihez nem, majd megtalál

Minden nap egy új kanál

Boldogság: teába méz

Ha egy ilyen kincs

Az emberre néz.

Ha van, aki nem ért

– mert van ilyen és lesz is –

Legyél lágy és kimért

S ne feledd hogy kiért

Élsz: azért aki szeret

Vagy aki bánt és kinevet?

Hidd el, te választod

Hogy hová árasztod:

Szeress, nevess, ölelj,

Igaz barátokra lelj!

Íme itt van egy épp

Aki írogat mindent efféleképp:

Van, aki csodás, van, aki ragyog,

Itt szeretet van, mondd: “Tündér vagyok!”

Kincs vagy annak, ki mindezt írja,

Itt van veled, míg szíve bírja.

Ha tetszik, oszd meg, sokaknak adhatsz ezzel:
error20

Vélemény, hozzászólás?