Új év, új remények…
Így vágtunk bele a 2019-es évbe, mert valljuk be őszintén, az év utolsó harmada nem volt túl rózsás. Minden napunk, reggeltől estig csak a betegségről szólt, sajnáltunk Hannát, sajnáltuk magunkat, dühösek voltunk a világra. Persze így utólag visszatekintve ez a hozzáállás egy lépéssel sem vitt minket előbbre, sőt!
Aztán év elején egy táncos kispajtás anyukája jelezte felém, hogy Vámos Robi Gyémántbogár színekben szeretné felajánlani a segítségét Hannának. Vámos Robi nevét abban a pillanatban csak a Táblácskával tudtam összekapcsolni, elképzelésem sem volt mi lehet az a Gyémántbogár.
Hanna akkoriban minden segítséget elutasított, magába volt zuhanva, nem evett, nem ivott, még előttünk is kendőt viselt. Mondtam neki, hogy ha szeretné, jön egy kedves ember, akivel közösen rajzolhatna. Bevallom nem hittem, hogy lesz hozzá kedve, de rögtön igent mondott. Újra láttam valamiért lelkesedni, valami olyasmiért, ami korábban is nagyon fontos volt neki, de az utóbbi időben egy kicsit sem hozta lázba. Hanna már akkor tudhatott valamit, amit én nem. Gondoltam pár óra rajzolgatás és legalább arra a kis időre megfeledkezhet erről az egész betegségről.
Eljött a nagy találkozás napja, Hanna önmagához képest korán ébredt, alig várta, hogy megszólaljon a csengő. És akkor, ott valami történt. Bár két, egymás számára ismeretlen ember találkozott, mégis olyan természetes volt az egész, mintha ezer éve ismernék a másikat. Hanna abban a három órában végig mosolygott, ott volt a rég elveszett csillogás a szemében, észrevétlenül annyi vizet ivott, mint máskor 2 nap alatt. Valami történt, de mi? Hiszen csak rajzolgattak, beszélgettek, Robi mutatott pár kártyatrükköt.
Hannát mintha kicserélték volna, RAGYOG és tudja, hogy MINDEN SIKERÜL. Attól a naptól kezdve képes befogadni azt a sok szeretetet, ami felé érkezik. Attól a naptól kezdve nem a betegségre, csakis a gyógyulásra koncentrál. Attól a naptól kezdve minden olyan, amilyennek előtte is lennie kellett volna. Attól a naptól kezdve ők ketten örökre barátok lettek.
Pedig csak rajzolgattak, beszélgettek, Robi mutatott pár kártyatrükköt…
Most már tudom: akkor, ott ennél sokkal több történt. A lelkük is egymásra talált. És végre kisütött a nap.
Cs. Kovács Kriszta
