Vége a foglalkozásnak.
Az az eset, ami szokott lenni. Kicsengetnek, és maradnak a helyükön. Nem mennek szünetre. Csend van. Forognak a fogaskerekek. A táblán vigyorog a sok macska, krétapor lepi a táskám.
Harmadszor mondom, hogy köszönöm, hogy velük lehettem. Elkezdek pakolni. Lassan megmozdulnak.
Odajönnek vagy tízen. Jelentkeznek úgy, hogy előttem állnak harminc centire.
Egy kisfiú:
– Nagyon jó volt a kártyás trükk!
Egy másik:
– Mikor jössz megint?
Egy kislány:
– Szeretem a cicákat!
Egy másik:
– ………. – nem mond semmit, csak ragyogva néz.
– Szeretnél mondani valamit?
– Ööö neeeem…
– Akkor miért jelentkeztél?
– Csak meg szeretnélek ölelni.
?
?
☀
❤
