Ó, kapitány! Kapitányom!

Ahhoz, hogy a dolgok ugyanolyanok legyenek, mint eddig, mindent ugyanúgy kell csinálni. Mert akkor nem ártunk senkinek. Akkor béke van. Akkor jó a langyosvíz.

Csak tudod: ázol a kádban, és egyszercsak nem érted, mitől nem jó. Magad körül még langyos a víz, de körülötted kihűlt. Megmozdulsz, és a langyos helyett a hideg víz vesz körbe. Jáj!

Ezért inkább nem mozdulsz. Minek? Ha nem piszkálod meg a dolgokat, akkor nem lesz kellemetlen.

Pedig a titok a cselekvésben rejlik. Hogy nem csak megmoccansz, hanem odanyúlsz a csaphoz, és engedsz egy kis forró vizet.

A kádban ez miért megy sokkal könnyebben? Könnyebben, mint…

Sok száz tanárral hozott össze a sors az elmúlt években. Sok száz helyzettel. Ám érdekes: Milyen sokan félnek és milyen kevesen mernek! Kedves pedagógusok: merjetek.

Mert “carpe diem”. Ragadd meg a napot. Csak ezúttal nem magadért, mint a filmben.

Ahhoz, hogy a dolgok ugyanolyanok legyenek, mint eddig, mindent ugyanúgy kell csinálni. De most másra van szükség. Frissre. Bátorra. Lendületesre. Érzékenyre. Szívre. Lelkesedésre. Tudom, nehéz, mert ki lelkesíti azokat, akik manapság a rendszerrel sodródnak?

Mindenki saját magát lelkesíti. Miért kezdted a pályát? Miért folytattad? Miért vagy még mindig a pályán? Ami nem tetszik, gyerekként olyan könnyen abbahagyjuk. Miért nem hagytad abba, ha nem tetszett? Megmondom.

Mert kitartottál. Mert azért lettél pedagógus, hogy szeresd a gyerekeket. Hogy ne a rendszert okold. Ne csak bégess. Lépj, egyik lépést a másik után. Szeresd a gyerekeket. És csináld másképp, ha ez szükséges. Jó szívvel ajánlom, hogy less el példákat másoktól. Kötelezővé tenném, hogy legyen sok-sok óracsere. Hiszen mindig ugyanott lenni valóban megnehezíti a megújulást.

Szereted a gyerekeket? Komoly a kérdés!

Ők nagyon érzik ám, ha a tanáruk csak egy állásnak tekinti őket. Ez nem állás. Ez jövés-menés. Ez egy életfeladat. Ha nem érzed annak, akkor az neked lesz rossz. Már ha ez számít. Szerintem igenis számít! Olyasmit kell mindenkinek csinálni, ami neki jó. Nem azért, hogy neki jó legyen, hanem mert ha jó neki, akkor jó másoknak is. Nem tudod lelkesíteni a gyerekeket, ha Te magad nem vagy lelkes. Ha utálod az egészet. Ha kibeszéled a gyerekeket. Ha állandóan szidod a szülőket.

De Te nem teszel ilyet. Mert te mered másképp csinálni és mered feszegetni a határokat. Nem akarod a világot megmenteni, mert az talán túl nagy lépés. De a Te világodban, ott, azzal a 20-30-50-100 gyerekkel csodát tehetsz.

Ahol már megláttam, hogy LEHETSÉGES!

Imádom a jó példákat. Remek érzés látni, amikor belépek, hogy itt bizony csoda van. Cegléd. Tiszalúc. Bőcs. Penészlek. Szeghalom… ha most valakit nem veszek be, biztosan megsértődik? Nem hinném. Hiszen aki mer, már sok sorral feljebb magára ismert.

Lehet, hogy fáj, hogy kimondom a dolgokat, mert változást szeretnék.

Csináld másképp. Éld át a varázslatot.

Csak van egy bökkenő. Akik eddig nem változtak, nagyon nehéz dolguk van. Negatív spirál. Sok apró pozitív impulzus kell. És néhány nagy lökés előre. Segítek neked. Ha elhívsz órát tartani, az egy nagy lökés lesz. Ha elolvasod a könyvem, az is.

Fura ám, hogy az emberek milyen sokféleképpen tagadják meg maguktól a jó dolgokat és így a változás esélyét. Igazából nem akarnak változni, nem akarnak megmozdulni, mert akkor eláramlik körülük a langyos víz.

  • Elolvasnak egy cikket, de nem akarják megérteni.
  • Kommentelnek egy jó fröcsögőset a cikkre, amit el sem olvastak.
  • Viccnek veszik azt is, ami nagyon is komoly.

Nem fogod elhinni, milyen furmányos okai vannak, hogy valahova nem hívnak el órát tartani!

  1. Pénzbe kerül – ez NEM szempont SOHA. Komolyan. Sosem ez volt az ok. Hanem:
  2. “A program megkérdőjelezi a tanárok kompetenciáját” – Hajaj, mennyire bíztok magatokban Ti, akik a gyerekeknek szeretnétek (?) lendületet adni?
  3. “Elbánok én a gondokkal, nem kell külső segítség, mert akkor kevesebb leszek” – Oké, ha így gondolod. Csak a gyerekeknek ehhez mi köze van?
  4. “Más valaki már hívott téged, és nem akarom ellopni az ötletét” – Szép gondolat, nagyon romantikus, csak ez nem erről szól. Ha két valaki is képes a világban jót adni a gyerekeknek, akkor már nem lehetsz harmadik? Halász Judit koncertjére is csak egyetlen oviscsoport ment eddig el, igaz?
  5. Mostanra vagy megsértődtél, vagy jót derülsz, lényeg, hogy hat, igaz? De most jön a teteje:
  6. “Kár az idődért, Robi, mert úgysem változik semmi.” – Varjú módra kár.

Mit lehet tenni?

  • Ne panaszkodj, hanem cselekedj.
  • Döntsd el, hogy szeretnél a helyzeten változtatni vagy sem. Ha nem, akkor sincs baj. Csak ne akadályozd azokat, akik viszont tenni akarnak, hogy jobb legyen.
  • Ismerd el azokat, akik a változásért dolgoznak.
  • Vedd félegyenesnek az egészet. Ne a múlttal, hanem a jövővel foglalkozz.
  • Ne politizálj.
  • Ne panaszkodj a rendszerre.
  • Ne okolj másokat.
  • Kérj segítséget.

Szegény Robin Williams

A filmben – Holt költők társasága – Robin Williams elérte, amit el szeretett volna. Nem véletlenül szeretik annyira – hiszen egy merész és jó példát mutat be. A Kétszáz éves emberben is sorsokat tett boldogabbá. Nekünk csak el kell döntenünk, hogy kíváncsivá tesz ez minket és követni akarjuk a példáját, avagy irigykedünk csak és kihűl körülöttünk a víz.

Szegény Robin Williams magánemberként nem kapta meg azt a megértést, amit a filmjeiben szinte minden őt körülvevő embernek megadott. Neked megvan rá a lehetőséged, hiszen ez itt nem egy film. Ez itt a valóság, rajtad a sor!

Engedj egy kis forrót, és merj mozdulni!

Szeretettel:

Robi

Ajánott olvasmány: Élj úgy, ahogy élhetsz!
Ajánlott program: Ragyogástan óra

Ha tetszik, oszd meg, sokaknak adhatsz ezzel:
error20
Share:

Vélemény, hozzászólás?