Egyre több a cikk arról, hogy ilyen törvény olyan törvény. Lassan már mindenki nyilatkozott, cikket írt, énekelt és verselt arról, hogy mi milyen rossz.
Tudom. Amit mi, egyének tudunk hozzátenni a dolgokhoz, az sok esetben kevés. De ha teremtő energiánkat arra fordítjuk, hogy valóban teremtsünk, adjunk és szeressünk, akkor egy pici gócpontból kiindulva képesek vagyunk nagy hatást elérni.
Egy picit úgy érzem, hogy az egész világon akar(na) segíteni ez a sok cikk, poszt, interjú, szakértői okosság. És a vége mindnek az, hogy „aha, ez a baj az országgal”. Tudom, vannak bajok. És nem elég a mi kis kertünkben kapálgatni.
Vagy mégis?
Miközben megy a nyafogás, vegyük észre, hogy ott vannak mindenhol, akiket szeretni lehet. Akikkel igazán törődni lehet. Akiknek figyelmünket adhatjuk.
Ez olyan energiákat szabadít fel, ami köveket mozgat meg.
Tegyük a dolgunkat. Amit jónak érzünk. Én jónak érzem, hogy ma ezt felírjuk a táblára. Cintinek. Mert ő csak egy kis pont a térképen. De ő ma sugárzott, és felderített másokat is. Ma van a névnapja, emberek!
Ne az országról nyafogjunk. Adjuk meg inkább azt a figyelmet, amit csak mi adhatunk meg. Szeressünk úgy, ahogyan csak mi tudunk szeretni. Mutassuk ki oly módon, ahogyan csak mi tudjuk kimutatni!
Nincs baj ezzel az egésszel. Mert ma van Cintia névnapja.
Boldog névnapot, Cinti!
