„Köszönöm, hogy egy pár órára teljesen elfelejthettem, hogy autista a gyermekem.”

„Ágoston, aki egy autista negyedikes legény, nagyon jól érezte magát az órádon, nem is gondoltam volna aznap reggel, hogy a bátorságindexe tízes lesz.

Megtanulta Tőled, hogy nem kell egyből a radír után nyúlni, ha valamelyik vonal nem úgy sikerül, mint ahogy szeretné, pedig Ágó nem arról híres, hogy könnyen belenyugodna a hibáiba. A radír azóta is száműzve van, miközben rajzol.
Nagyon jól érezte magát az órán, sokat nevetett, teljesen fel tudott oldódni a társai között. Nem érezte úgy, hogy lemarad valamiről, mert lépést tudott tartani a csoporttal és Veled.

Ágoston általában nem érti meg a vicceket, de valahogy egy olyan speciális nyelven mondtad a poénokat, hogy még Ő is Veled tudott nevetni. Ezt, kevés ember éri el Ágónál. Köszönet érte.

Este elmesélte az egész nap élményeit a családnak, beleértve a vicces helyzeteket is, és büszkén újságolta, hogy anya végre megtanult vizslát rajzolni, no meg, hogy ő volt a nap hőse.

Párbeszéd köztem és Ágó között:
– Hát, ez a pasas, egész jól tud rajzolni!
– Ágókám, mostmár a Nap is szebben fog ragyogni a Robira, így, hogy Te is elismerted, hogy szépen rajzol!

Köszönöm, hogy a Tündértanító néninknek (akinek amúgy szárnyai vannak a ruhája alatt) elfogadtad a meghívását és eljöttél hozzánk! Köszönöm, hogy nem féltél attól, hogy egy autista gyermeknek is örömet szerezzél. Köszönöm, hogy egy pár órára teljesen elfelejthettem, hogy autista a gyermekem.

Munkádban további sok örömet kívánok és mindig süssön Rád a Nap!”

Hodozsóné Tóth Adelina, szülő
Őrbottyán

Share:

Vélemény, hozzászólás?