A szürke egér kincse

Egy napon az erdőbe látogatott a Gyémánt Tündér. Az erdőben szomorú, unott és boldogtalan állatokkal találkozott. Egy réten feküdtek. Az őz azért panaszkodott, mert olyan akart lenni, mint a szarvas, de neki nincs olyan szép agancsa. A medve azért nyafogott, mert túl nagy, és nem fér már be abba a barlangba, ahol gyerekkorában játszott. A […]

Read more
Jó ha megtalálod, de az is, ha nem

“Robi, miért kell egy gyereknek nyolcévesen megtalálni az életcélját?” Nem kell. Amikor azt mondom: szeretném, ha mindarra, amire én harminc év alatt jöttem rá, hamarabb jönnének rá a gyerekek, nem így értem. Nem azt akarom, hogy valaki kisiskolás korában mindent tudjon magáról és a világról. Nem azt akarom, hogy a gyerekek nyolcévesen felnőttek legyenek. Azt […]

Read more
Csak jön, jön, jön

Szabadon áramlik, mondják. Korlátok, akadályok nélkül. Sem előtte, sem mögötte nincs semmi. Úgy árad, mint egy végtelen folyam. Csak jön, jön, jön. És mindig másképp jön. Egyre jobban jön. Feléd is egyre inkább áramlik. Ahogyan te is folyamatosan sugárzod. Sokszor mondom, hogy ez már kezelhetetlen mennyiség. Mert olyan végtelen, olyan mély, olyan széles és olyan […]

Read more
A kincset elrontani nem lehet

Felfedeztem egy kincset. Ragyogni kezdett. A feladatot az osztályban mindig grafitceruzával kérem megoldani, ha csak nincs kimondottan szükség a színekre. Azt mondom el ilyenkor, hogy éppen elég kihívás lesz egy színnel követni az eseményeket. De. De: aki szereti a nehezebb feladatokat, az készítheti színessel. Így sokkal jobban oda kell figyelni, és persze az eredményért megéri. […]

Read more
A mostani ragyogás biztosítja a ragyogó jövőt

Nincs szükség görcsölésre, elvárásokra. “Most boldog vagyok-e? Igen. De nem volt mindig így. Sőt. Viszont már így van. És a megoldás nem a jövőben volt. Haha! Jövőben a múlt. Valahogy elkezdtek jók, szépek, szebbek lenni pillanatok. Eleinte csak néha. Aztán egyre többször. Most pedig szinte mindig ilyen. Sokáig valahogy azt vártam, hogy majd boldog leszek. […]

Read more
Akkor miért jelentkeztél?

Vége a foglalkozásnak. Az az eset, ami szokott lenni. Kicsengetnek, és maradnak a helyükön. Nem mennek szünetre. Csend van. Forognak a fogaskerekek. A táblán vigyorog a sok macska, krétapor lepi a táskám. Harmadszor mondom, hogy köszönöm, hogy velük lehettem. Elkezdek pakolni. Lassan megmozdulnak. Odajönnek vagy tízen. Jelentkeznek úgy, hogy előttem állnak harminc centire. Egy kisfiú: […]

Read more
A lehetetlen nem létezik – Kozma Zsófia írása

Vannak született tanítók. Tanítanak minden mozdulatukkal, lélegzetvételükkel, tanít a szemük, mosolyuk, még a csendjük is. Megtanítanak rengeteg értékes dologra. Nem feltétlenül a deriválásra, vagy a másodfokú egyenlet megoldóképletére, még csak nem is A walesi bárdok csodásan zengő soraira, vagy József Attila költészetére. Vámos Robi tanító, a szó legcsodásabb értelmében. Az ő tananyaga nincs benne semmilyen […]

Read more
„Gyémántbogár” SárBOGÁRdon – Simon Zsuzsa tanító írása

Április 10- én reggel a Sárszentmiklósi Általános Iskola 3. b osztályában izgalommal készülődtünk. Vámos Robi érkezett hozzánk „Gyémántbogár” Rajzos szemléletfejlesztő vendégórára. Gyors bemutatkozás, rövid ismerkedés után, Robi egyre oldottabb légkörben kártyatrükkökkel varázsolta el a gyerekeket. Kiderült, hogy mi vagyunk a „Világ legjobb osztálya”, melynek jellemzői a táblára is felkerültek. Barátságos, jószívű, elfogadó, megbocsátó, türelmes, figyelmes […]

Read more
Tüskék, csillogás: nem mész.

Azt mondtam a tanárnőnek, hogy előfordul, hogy a második óra, azaz a foglalkozás végén a gyerekek nem mozdulnak. Szól a csengő, és csak ülnek tovább. Azt is mondtam, hogy meglátom a kincseket. A kincsek hamar megmutatkoztak itt. Több is van az osztályban. Ki így, ki úgy. Az egyikük elég tüskés. Ezt mutatja. De ha figyelsz […]

Read more