Mert ajándék!

Szünet van. Két rajzos óra között. Dorka nagyon lelkes. És nagyon örül, hogy ott lehet. Én pedig annak, hogy ott van. Mert ajándék az osztálynak. Furulyázni tanul. Lelkes. Szünetben megkérdi: – Robi, én tudok két dalt furulyán, meghallgatod? – Persze, muti! Kiveszi a tokból, elfújja. Egyiket, majd a másikat. Egy két há négy öt hat […]

Read more
Aki meglátja a varázslatot. Annyira szép.

Kisvárosi iskola. Kint hideg, bent jó. Nagyon jó. Szinte mindig mutatok valamilyen kártyatrükköt a gyerekeknek. Szeretem a varázslatot. És ők is szeretik. Szeretik, ha még hisznek a varázslatokban. Közönséges kártyapakli. De a tízest mindig megtaláljuk benne, pedig csak az ujjunkat tesszük hirtelen a pergő lapok közé! Hogy lehet ez? Aztán valaki azt mondja, hogy könnyű, […]

Read more
Az engedélyt megadom!

Sokat, sokakkal beszélgetünk a találkozások alkalmával. Sok szuper gyerekek, akik picit elbújtak. Arról beszélünk, hogy vajon ők milyenek: Olyanok, mint a többiek? Szürkék talán? Az egyformák táborát erősítik? Ezzel sincs semmi baj. Vagy nagyon furának gondolják magukat? Tudják, hogy van bennük valami plusz? Netán kóvályognak, bolyonganak, mert nem tudják, olyanok legyenek, mint a többiek, vagy […]

Read more
Hogyan kezeld a papírösszegyűrős “nemsikerült” hisztit?

Elkezdi lelkesen… szépen alakul. Szerinted legalábbis. Aztán ráborul a papírra és könnyek közt összegyűri: “Nem lett jó!”. – Miért nem lett jó, kicsim? Nagyon szép lett! – Túl nagy lett a feje. Túl kicsi a lába. – Nem is! – De…. és megy a kukába, a könnyek utána. Túl nagy lett a feje. Túl kicsi […]

Read more
A fájdalomhozó rajzpályázatok öt típusa – és hogyan ismerd fel?

– Anya, nyertem a pályázaton? – Sajnos nem, kicsim. – Miért? – Mert Pistikének lett több lájkja. A tehetség nem a lájkokkal mérendő! Gyermekrajz pályázatok, amiktől hányok? Ja, majdnem. A gyerekek önbecsülését építem nap mint nap. És közben fél szemmel látom, hogy mennyi minden van az ellen, hogy a gyerekek jobban higgyenek magukban és végre […]

Read more
Ilyen vagy és nem olyan – és ez így van jól

Mindenki meg akar mindenkit változtatni. Mert azzal, hogy megváltozik, jobb lesz neki. Mi van, ha neki már eleve jó úgy? Nem akarom, hogy boldogabb legyél. Az jön majd magától. Nem akarom, hogy más legyél. Legyél pontosan ilyen. Mert azért hívtalak el hozzánk, mert ilyen vagy. Nem akarlak megváltoztatni. Azt szeretném, hogy mindig ilyen legyél. Hogy […]

Read more
Bármit lehet. Elhiszed?

Írtunk egy gyors témazárót. Viccnek indult. De a 4/a annyira szuper csapat volt, hogy nem lehetett nem maradni még. Velük! Mert jó velük. Olyan igaziak és olyan EMBERek! A “d” feladatban bármit lehetett írni a vonalra. Bármit. Ez a legnehezebb feladat. Mert először nem értik. Aztán azt hiszik, hibás a feladat. De nem hibás. Tényleg […]

Read more
Majd más megteszi – bor a hordóban

Majd jelentkezik más. Nekem ez olyan kellemetlen, ajánlani. Majd a szülőin. Majd a Pupuka anyukája feldobja úgyis. Majd a többiek. Érdekes, hogy a legjobb dolgokról úgy maradunk le, hogy azt hisszük, más majd megteszi helyettünk. Erre álljon itt az alábbi történet: Egy lakodalomba sok száz vendéget hívtak meg – a falu apraja nagyját. Nagy dínom-dánomot […]

Read more
Sarahah – nem hah!

Előre is elnézést, ha ebben a posztban durván önmagam adom, de egyre inkább így lesz, főleg, ha a gyerekeinkről van szó: Gyermekekkel igen aktívan foglalkozó emberként nem mehetek el emellett szó nélkül. Mivel nem áll nekem jól a hősködés, ezért nem írok sokat. Csupán annyit, hogy kedves szülők és gyerekek, OLVASSÁTOK el a cikket. Angolul […]

Read more
Nincs oka. Csak úgy van.

Amikor nem kell megmagyarázni. Nem kell indokot keresni. És amikor mégis kell, akkor bizony nem megy. Miért? Nem tudom. Csak. Ez jött. Így lett. A világban annyi minden történik. És szinte mindent meg akarunk magyarázni. A földrengést, a baleseteket, a kormánypuccsot. Elemezzük, bölcseskedünk. Szakértünk, forgatjuk, nézzük a múltat innen, onnan. A valódi értékeket nem kell […]

Read more