Varga Enikő írása Izgatott gyerekarcok, első osztály, várakozás. Mi készül itt? Én sem tudom biztosan, de Vámos Robi garancia. Hogy mire? Valami megfoghatatlan, mégis egyszerű dologra. Látom, nem érted. Ne izgulj, én sem. Itt van. Nem harsány, nem erőszakosan, „viccesen” nyomuló, nem hivalkodó. Csendes, mégis minden gyerekszem Rá tapad. Határozott, és vezet. Hogy hová? […]
Beszéltünk róla, hogy kinek add a kincset, ami benned van. És Te mégis mindenki gyémántját rajzoltad meg. Ilyen emberek mentik majd meg a Világot. Köszönöm, hogy Veled együtt létezhetek! Az üzenet a videóban, MINDENKI számára:
The Illusionists, 2018. Amikor igazi varázslat történik és ez megérint valakit, aki igazi varázsló, eltűnik minden, amit itt leírok. Felkonferálás – húsz perc szünet után: “- Aki most következik, olyasvalaki, akinek az előadása után felállva tapsolt a közönség.” Komment mellettem valakitől, aki miatt kissé keskenyen, fél tüdővel ültem végig az előadást: “- Hát én annyi […]
Nagyon nagy örömömre szolgált ez a meghívás és a lehetőség. Csodálatos gyerekekkel és pedagógusokkal találkozhattam, bízom benne, hogy sokat tudtam adni nekik ma. Külön köszönöm a helyi televízió összállítását! A cikk itt olvasható: Önértékelésre tanít a Gyémántbogár Program A Pannon Rtv képes-interjús összeállítása:
“Nemrég azt kérdezték tőlem, mit gondolok Vámos Robiról.” “Véleményem szerint Robi egy szinten örökké megmaradt gyermeknek és ettől (no meg a pozitív, kötelezően elfogadó kisugárzásától) a kis barátai egy szempillantás alatt nagyon közel engedik magukhoz, ezután pedig irtó gyorsan kinyílnak, majd ragyogni kezdenek. Ezzel először szembesülve jöttem rá lányomnál, miért gyémántbogárnak hívja Robi a fiatal […]
“Azért nem működnek a hagyományos módszerek, mert a gyerekek már nem vevők rájuk” Hogyan bizonyíthatnám be, hogy működnek? Ha nem szeretnél olvasni, meg is hallgathatod: Amikor szól a csengő, és mozdulatlanok maradnak. Jé – ti nem akartok szünetet? Hogyan bizonyíthatnám be? Hogy működnek a mesék. A varázslat. Az egyszerű rajzocskák. A dalok. A versek. […]
Elmondod. De nem jön ki eléggé. Megöleled. De kevés. Lehetne jobban szorítani. Lehetne többet, szebbet mondani. Örök elégedetlenség? Bárcsak minden ember EZZEL lenne elégedetlen! Valahogy márpedig ki kell fejezni, mert határtalan méreteket ölt. Nem hiszed el, annyira jó, és erre még rátesz egy lapáttal. Aztán még egy lapáttal. Lapát lapát után. Ölelés ölelés után. A […]
Írjatok! Unatkozom. Bárki! Bármit. Insta. FB. Viber. Snapchat. Musically. Sarahah (!). Írjatok! Bárki! Bármit! Szám, és megy. Szeretsz? Állítsd be a tólókával. Jobbra szeretsz, balra nem. Ha fontos vagyok, nyomj egy szivecskét. Szép vagyok a tükörben? Megcsillan a vaku rendesen? Valaki mondja már meg! Jó vagyok így? Miért szeretsz? Mit szeretsz bennem? Írjon már valaki. […]
Kétszáz munkaóra kellett Kristálymúzeum, Fertőrákos. Makovnik István nyolcvanhét évesen mutatta be nekünk a családi gyűjteményt. Megkérdeztük, hogyan lehetséges ennyi csodát találni? István nyugodtan válaszolt: – Ahányszor csak kimentünk, egy darabig csak sétálgattunk, hogy megszokja a szemünk, amit keresni akarunk. Mert kincseket nem lehet csak úgy Hűbele Balázs módra találni. Kell a tapasztalat és hogy megszokja […]
Szeretem kimondani a dologokat. De tudni kell, hogy vannak olyan nagyon bonyolult mondatok, amelyeket az emberek fele egyáltalán nem ért. Van negyven százalék, aki érti, mit jelent, de nem veszi elég komolyan. Ötven meg negyven meg… marad tíz százalék. A gyerekek ebbe a tíz százalékba tartoznak. Ők azok, akik megértik, mi van odaírva és azt […]