A Gyémántbogár sztori

Gyerekkorom óta rajzolok. És sosem hagytam abba.

Azóta sem.

Csupán kihagytam 10-12 évet.

Gépészmérnökként végeztem az egyetemen. Apám is gépészmérnök volt. Innen adódott. Jó, volt / van hozzá érzékem, meg szeretem is. De azért a jelek egyértelműen azt mutatták: valami dolgom van – humán téren.

  • Már az egyetem alatt is matekot korrepetáltam. Érettségire készítettem fel.
  • Kirándulóklubot szerveztem.
  • Újságíróként működtem.
  • Laborgyakorlatot tartottam.
  • Gyerekeket szórakoztattam rajzokkal.

Aztán jött 1998, és elveszítettem a szüleimet. Hosszú történet. Egy pillanat alatt lettem felnőtt. De megmaradt bennem a szabad és örök gyermek. Ezért is értem meg a gyerekeket. Nem akárhogy.

2011-ben döntöttem úgy hosszas agyalás után, hogy otthagyom a gépész szakmát, és a saját lábamra állok. Megalapítottam a Táblácska Hungary-t.


Mindezt teljesen automatikusan:

  • 2007 körül elkészítettem a saját névtáblánkat.
  • Tetszett másoknak, és kértek ők is.
  • Tetszett az ő ismerőseiknek és ők is rendeltek.

Hamarosan nem ismertem, akié lesz. Szépen átalakult közben a dolog: névtáblából egy szuper ajándékká változott. Döntenem kellett:

  • Felemelem az árát az egekbe, és egyedül elbírok a rendelésekkel
  • Leállok vele (haha)
  • Felveszek munkatársakat, akik segítenek.

Bryan Adams is döntött: nem a garázsban fog plimpírozni, hanem komoly zenész lesz. Én is döntöttem: felépítek egy vállalkozást erre. Bátorság!

Kitanultam a marketing alapjait, sőt bizonyos mértékig a csimborasszóját is megjártam. Szépen elindult a dolog. Nevet kapott, népszerű lett. Előbb egy grafikai, majd egy életstílus alakult belőle.

Meg is írtam a könyvemben, hogy milyen elvek vezéreltek és vezérelnek most is.

A Táblácska ingyenesen letölthető színezői rendkívül népszerűek voltak: több tízezren töltötték le őket!


Most kezdődik:

Aztán 2016. márciusában a Kossuth Múzeum (Cegléd) megkeresett azzal, hogy készítsek színezőt Kossuth Lajosról, Táblácska stílusban. Nagy nehezen ráálltam (mert egy picit túl történelminek gondoltam a dolgot). A színező elkészült. Aztán jött a kép a gyerekekről, akik kiszínezték a rajzaimat. Felmerült, hogy nézzem meg, milyen szépet színeztek.

Nos, most már tudom, hogy jó döntés volt: azt mondam, megnézem, sőt találkozom is a gyerekekkel. Mi lenne, ha tartanánk egy rajzos vendégórát?

A tanító nagyon rugalmas volt, a gyerekek pedig nagyon lelkesek. Az egy órából kettő lett. A rajzos szemléletfejesztés ezzel végérvényesen elindult.

Őszintén drukkolnak egymásnak! – Gyömrő, II. Rákóczi Ferenc Általános iskola, 2017. január

Mára ott tartok, hogy heti 4-6 osztályba megyek el órát tartani. Maga a csoda!

Tudtam, hogy ebből valami nagy dolog lesz.



Gyémántbogár Díj, 2017: Hering Brigitta, Kondás Boróka Anna és Jantyik Eszter díjazottak egy év mentorprogramban való részvételt nyertek

És most kezdődik csak igazán. Mert megtalálnak külön külön is a gyerekek – vagyis szüleik. Boldogan foglalkozom velük.

Diagnózis és pszichoteszt nélkül, egyszerű ezer százalékos odafigyeléssel csodák történnek.

Üdvözöllek tehát itt, nézz körül!

A személyes találkozás reményében:

Vámos Robi
alapító
Gyémántbogár Projekt