Neked könnyű, hiszen te…

Könnyű. Elintézni azzal, hogy „neked könnyű”.

És igen. Valóban könnyű. A kérdés az, hogy vajon miért könnyű?

Amikor két perc alatt megértek egy gyereket, akit tíz éven át nem értett meg senki… akkor nekem könnyű.

Amikor bebizonyítom egy osztályról, hogy szó nincs róla, hogy az iskola réme lenne… akkor nekem könnyű.

Amikor azt mondják: „Neked könnyű, hiszen te csak két órát vagy velük.”

Amikor azt mondják: „Neked könnyű, mert tudod, mit kell tenni.”

Miért lenne nekem könnyű?

Egyszer kaptam egy ötöst olyasmire, amire mindenki kettest kapott. Jó esetben. Kérdezték, hogy csináltam. Kiderült, hogy tanultam. „Neked könnyű, hiszen te tanultál!”

Nekem könnyű, mert nagyon tudok figyelni a másik emberre. A gyerekekre valamiért különösen tudok koncentrálni. Ráadásul egyáltalán nem tudatosan és nem görcsölve. Valahogy ez jön. Ezért nekem könnyű!

A kislány hisztizik. Anya megőrül. Kiabál. A kislány hisztizik. Apa erre elővesz egy csokit, és megkínálja a kislányát. Neki könnyű, hiszen tudja, hogy minek örül a kislánya.

Persze jönnek a nyekergő „boldogcsaládértbékébenlágyhanggal” vélemények: „Elrontja a gyereket!”. „Na, aztán majd már ezért fog hisztizni, hogy csokit kapjon.”

Ennek az apának könnyű. Csak a csokinak nem könnyű, mert a csokit megeszik.

Hidd el, könnyű a másikra figyelni. Csak ne magadra figyelj. Ne arra figyelj, hogy ciki neked a hiszti. Az rólad szól. Rossz szülő vagy, ha hisztizik a gyereked? És akkor is, ha csokit adsz? Apa a jó zsaru, mert mindent megenged? Anya a rossz zsaru, mert aludni küldi a gyerekeket? Apa a jó, mert nála lehet csipszet zabálni vacsorára és sokáig tévézni?

Mindent meg lehet beszélni. Ne találd ki, ki mit akar.

Szeresd azokat, akikről azt mondod: szereted őket.

Ismerd meg azokat, akiket szeretsz. Könnyű lesz őket szeretni.

És olyan könnyű lesz, hogy mindenki ezt fogja mondani:

„Neked könnyű!”.

Könnyű lesz nekik ezt mondani.

Vélemény, hozzászólás?