Ha valaha is rájössz, van esély

Úgy tűnik, rátaláltam valamire. Vagyis rátaláltak azok, akikkel egymásra találtunk.

“Ha valaha is rájössz arra, hogy hogyan tudod ezt a képességet tovább adni, akkor még van esélye az emberiségnek.” – írja egy igazi csillag igazi csillag édesanyja.

És tudod mit? Nem állok neki elemezni. Idézem a felugrott gondolatokat:

“Hogy igény mindig lesz… de ez a fajta képesség ha valahogy nem örökíthető tovább, akkor elvész.”

“Az országban egyetlen ember tud akril műszemet készíteni… ami megszolalásig hasonlít az igazira. Erzsike majd’ 70 éves és ez a tudás csak az ő fejében van meg… ha Erzsike nem lesz, akkor is lesz szemprotézis csak mondjuk porcelánból… ami soha nem lesz olyan élethű.

A technológia minden bizonnyal tovább adható… de az a művészi képesség, amivel a szemeket megfesti nem.

Szóval te is valamiféle Erzsike néni vagy… csak Robi és bácsi… de viccet félretéve ha valaha is rájössz arra hogyan tudod ezt a képesseget tovább adni, akkor még van esélye az emberiségnek.”

Hm…

Lehet, hogy ez a képesség máris megvan a legnagyobb kincseimben. És ez hajt, hogy felszínre hozzam őket?

“Szerintem nem lehet… hanem biztos. Ösztönösen nem engeded el őket…pedig mondjuk a küldetés már rég teljesült. Gondold végig, kik ezek a KINCSEK és tartsd meg őket mindenáron.”

Ez a végső cél nem? Hogy ne csak ragyogjanak hanem képesek legyenek ragyogtatni.

De. Ez a végső cél.

És amikor felfedezek egy kincset, ez kezd el nagyon működni: találtam valakit, aki képes arra, amire én. Képes ragyogtatni. Képes felemelni.

És ő lehet az, aki folytatja mindezt, amikor én már nem leszek. Hát ezért kell mindent megtennem a kincseimért!

Ha tetszik, oszd meg, sokaknak adhatsz ezzel:
20

Vélemény, hozzászólás?