“Azért nem működnek a hagyományos módszerek, mert a gyerekek már nem vevők rájuk”

Hogyan bizonyíthatnám be, hogy működnek?

Ha nem szeretnél olvasni, meg is hallgathatod:

Amikor szól a csengő, és mozdulatlanok maradnak. Jé – ti nem akartok szünetet?

Hogyan bizonyíthatnám be?
Hogy működnek a mesék. A varázslat. Az egyszerű rajzocskák. A dalok. A versek. Minden működik.

“Azért nem működnek, mert a gyerekek…” – Itt mind az ok, mind az okozat hibás.

 

Röszke, 2018

 

A hiba nem a gyerekek készülékében van. Ők rendben vannak. Ugyanolyanok, mint régen. Ha lenne egy kívánságom az ez lenne: Hadd nézzem meg, milyen volt egy iskolai osztály harminc évvel ezelőtt? Milyen voltam én a saját osztályomban? Milyen volt a közösség?

Azért van minden így, mert…

Mert a felnőttek nem hisznek a gyerekekben. És miért? Mert ezer meg ezer cikk neveli őket erre. Hogy a mai gyerekek mások, a mai gyerekek mobilfüggők, hogy isznak ötödikben… Sok a nyafogás, a nyafogás megosztása. Tettek helyett okoskodunk. De ennek nincs hatása, mert az okoskodást nem megértik az emberek, hanem megosztják. Sokakhoz eljut, de hatása nulla.

Ez is olyan, mint szinte minden: akkor nem működik, ha nem akarjuk, hogy működjön. Ha nem hiszünk benne. Ha nem hiszünk abban, hogy a gyerekek ma is gyerekek. Pedig azok. Nézd meg egy órámat, és meglátod.

Kéretlen kelletlen

Vajon kitől tanulják a gyerekek azt, hogy mindenről véleményt kell mondaniuk bele a vakvilágba?

Azt látják, hogy apu, anyu mindenhez hozzászól. Ahhoz is, aminek semmi köze az ő életéhez. És persze amihez apunak, anyunak semmi köze. Mégis hozzászól, véleményt mond. Ezek után a gyerek mit tehet az osztályban? Mindent kommentál, okosakat mond, piszkálja a többieket és esetenként sokak életét teszi kínlódássá. Csak mi, felnőttek tehetünk erről.

Csapnivaló példát mutatunk, és amikor látjuk ezt a gyerekünkön mint egy tökéletes tükörben, akkor megállapítjuk, hogy a “mai gyerekek már mások”. Mások. Igen, mások, mint amilyennek lenniük kellene. És sajnos amiben mások, azt mind tőlünk, felnőttektől tanulták.

Szakértés helyett

Naponta jelennek meg cikkek annak áltudományos és okoskodó magyarázatával, hogy “miért mások a gyerekek ma”. Hányok ettől. Félreértés ne essék: a szekértők feladata, hogy szakértsenek. Nekem pedig az a feladatom, hogy minél több gyereknek adjam vissza az önbecsülését. Az önbecsülést, ami elveszett azért, mert valaki nem hisz bennük. Valaki lemondott róluk. Valaki szekálja őket. Valaki nem hagyja őket ragyogni. Velük magyarázza a bizonyítványát. Vagy rajtuk keresztül akar sikert elérni, mert neki magának nem sikerült.

Mérhetetlen energiával tölt fel, ha meglátok egy gyereket, akinél egyből látom, hogy lehetne ragyogóbb, fényesebb. Lehetne önmaga! Mert ott van benne a fény, csak takaréklángon ég. Csak fel kell csavarni, és engedélyt kell adni a ragyogásra.

 

Bőcs, 2017 – plüss készült a táblán “elkövetett” osztályrajzból

 

Működnek a hagyományos módszerek. Csak mivel mi, felnőttek egy picit már elrontottuk ezt, egyre nehezebb felhívni a figyelmet hagyományos módszerekkel. Éppen ezért nem árt, ha érdekesen tálaljuk a dolgokat, különben süket fülekre találunk. Sőt. A legfurcsább látni egy gyerek arcán a meglepetést, amikor rájön, hogy most valamiért apu, anyu hisz benne. Nehéz ezt elsőre elhinnie. Ezért sok ismétlésre, kitartásra van szükség.

Nincs módszertan

Nincs állandó módszer ehhez. Én sem módszertant alkalmazok. De az emberismeretem úgy gondolom, nem mindennapi. Háromszázötven osztályban jártam, s láttam már karón varjút. Minden helyzet más! Nem lehet ehhez módszertant adni.

Ez olyan, mintha receptkönyvből nézné ki a háziasszony, hogy hogyan kell egy gyereket szeretni. Használati utasítás? Nem jó, ezt érezni kell. Csakis úgy megy.

Nincs módszertan, mégis oda jutottam, hogy segítek. Ha meghívtok az osztályba, egyből elleshettek jónéhány “trükköt”. Meg tudom tanítani, hogy hogyan mondj el bármit érdekesen, hogy a gyerekek odafigyeljenek. Tudod, déltől kettőig már nehezebb tanítani. Megmutatom, hogy lehetséges úgy órát tartani, hogy nemhogy végig figyelnek és működnek, de a szünetben sem mennek ki. Hívjatok el, megyek – várni kell, de megyek.

 

 

Ezen kívül –  hogy lásd, mennyire spontán tudok lenni:

Most el is döntöttem, hogy tartok egy tréninget pedagógusok és más gyermekekkel foglalkozó szakemberek számára, ahol konkrét módszereket fogok mutatni arra, hogy

  1. Bebizonyíthasd, hogy a mai gyerekek ugyanolyanok, mint régen, és csak rajtad-rajtunk múlik minden.
  2. Hogyan lehet úgy elkezdeni és végigvinni egy iskolai órát, hogy a legfásultabb hallgatóság is lelkesen ragyogjon és közben a tananyag úgy menjen be a fejekbe, hogy észre sem veszik!

Ne szakérts, szeress

Vannak, akik azzal próbálnak a mai helyzeten segíteni, hogy könnyes hangú cikkeket írnak szakértőként. Ezeket aztán lehozzák bulvárszagú cikkekben. Itt aztán szanaszét lehet lájkolni és persze lehet tovább okoskodni a kommentekben.

Mennyire jó, hogy szabad választásunk van, igaz? Szabadon dönthetünk, hogy könnyeshangú-bulvárszagú stílusban sajnáltatjuk a világot a szegény kommentelőkkel, a gyerekeket vagy a rendszert hibáztatva – avagy teszünk valamit, és elkezdünk sepregetni a saját portánk előtt?

Sepregetünk, tesszük, amit jónak látunk, és szeretjük a gyerekeket, akik igenis ugyanolyanok, mint régen.

 

Vámos Robi
diadal coach, gyemantbogar.hu

Ha tetszik, oszd meg, sokaknak adhatsz ezzel:
20