– De Robi, nem kivételezhetünk. Minden gyerek egyforma itt.
– Tényleg? Hm. Mintha ott lenne egy rövidebb hajú.
– Ja nem úgy. Egyformán kell őket kezelnünk.

Kezelnünk?

Kezelni a beteget kell. A labdát meg lábalni.
Kezelni egy sebet kell. A gyerekeket szeretni kell.
Kezelni?

Nem vicc: tanítják, hogy egyforma minden gyerek. Ez a tananyag. Nem tehetsz kivételt, mert akkor részrehajló vagy. Kedvezel valakinek. Aha. Kedvezni valakinek bűn? És ha mindenkinek kedvezel?

Ha mindenkinek másképp kedvezel? Ha mindenkit megismersz, és egyszerűen mindenkivel kivételezel? Meg tudod ezt csinálni?

Hiszen máris ezt csinálod. Csak attól függ, honnan nézzük. Kivételezhetsz mindenkivel, lehet mindenki másképp különleges!

Ikrek jártak nálam. Két csoda. Kezeltem őket? Nem. Kezelni a labdát kell. Lefelé. Lekezelni. De nem szabad lekezelően bánni a labdával sem. Le a kezekkel!

Ikrek. Egyformák? Nem! Naná, hogy nem! Külsőleg sem, de belsőleg aztán ég és föld. Szuper páros. Tudod mit csináltam velük?

Kivételeztem velük. Külön külön mindkettejükkel. Kivételeztem egyikükkel mert nagyon szabálykövető, magas elvárásokkal magával szemben. Precíz és gondos, kitartó. Képes sokáig koncentrálni valamire. A testvére? Egy laza humorbonbon. Nem lehet mellette nem mosolyogni. Úgy általában mindig fülig ér a szája. Gyors, mint a villám!

Kezelnem kellett volna őket valahogy? Egyformán kellett volna őket kezelnem? Csőd lett volna. Annyira jó, hogy egyszerre ketten jöttek! Varázslatos volt.

Egy osztály is az. És tudom, nekem könnyű, mert csak pár órát vagyok velük. Jaja, nekem könnyű.

Ha tudnád, hogy hiányoznak, ha nem vagyok velük? Hogy hiányoznak az osztályok, ahol jártam már de ki tudja, mikor megyek megint? Hogy hiányoznak azok, akikkel csak havonta találkozom? Itt mindenki ajándék!

Nem kezelem őket sehogy, főleg nem egyformán. Hová vezetne az? Ki jelentkezne nálam mégis? Az, aki úgy gondolja, hogy az ő gyermeke biztosan ugyanolyan, mint az összes többi, akikkel foglalkozom? Áh.

“Ne alakítson ki érzelmi viszonyt a tanítványával” – mi ez a marhaság?

Egyrészt. Ez kialakul, nem kialakítják. Nyilván kell egy bizonyos távolság, és ez felelősség is. De olyan nincs, hogy nincs érzelmi viszony. Az nem élet, az nem emberség. És olyan sincs, hogy nincs kivételezés. Aki szülőként panaszkodik, hogy bezzeg más gyerekével kivételeznek, az övével nem – nos, ideje kivételeznie a saját gyermekével otthon egy picit.

Én kivételezek.

Aki azt mondja, hogy a kivételezés árt a gyereknek, valamit nagyon nem lát. Azt nem látja, hogy a mai gyerekeknek a figyelem és az őszinte elfogadás a legnagyobb kincs. Ahogy ezt megérzik, ott vannak a mellett, akitől ezt megkapják – és nem tágítanak. Azért teszik ezt, mert nem egyformának kezelik őket. Nem kezelik őket, mint egy kiütést. Szeretik őket, mindegyiküket éppen úgy, ahogyan neki kell. És erre ráérezni, hogy kit hogyan kell – az a varázslat!

Kívánom, hogy ne kezelj senkit, és kivételezz – mindenkivel, akit szeretsz!

Robi

Kövess minket a Facebookon is:
20