Ez az az eset, amikor más szavai ezerszer többet érnek, mint bármilyen csodás fogalmazás:

“Kedves Robi!

Nagyon szeretném elmesélni Neked nagyon röviden, mert kell, hogy tudj róla, hátha egy-egy nyűgös napon eszedbe jut és jobb kedvre derít, tovább lendít. 
Kisebbik fiam, Barnabás most elsős. A nyáron “elfelejtett” színezni és rajzolni. Kínszenvedés volt az olvasás munkafüzetben a színezés, illetve firkálás: egy színnel, felismerhetetlenségig besatírozva az egész alakzat (bohóc, kéz, bármi). Egy délelőtt megkaptam Tőled az első színezőket. Kinyomtattam, Barnus elé raktam egyik este. 

barni-mar-szinez-vamos-robi-szinezoElőszedtük az összes színes ceruzát és mielőtt hozzáláttunk volna a “színezéshez” megnyitottam az internetet is, megmutattalak Neki. A kiskori képedet is, amelyen már rajzolsz, és a mostanit is. Majd a Többieket is, és végül Petit, a kisfiadat is. Meséltem a munkádról. Szájtátva hallgatta és azóta színez! Aprólékosan, megkockáztatom: precízen, és színekkel!!

Még aznap este elkészült az első igazán szép, színes színező (és azóta számtalan), és én akkor csak annyit sóhajtottam bele a világba: “látod Robi, hát megérte!”.
🙂
Tényleg csak annyit szerettem volna, csak, hogy tudj erről a kis semmicske dologról, amely számunkra mégis egy igazi mérföldkő! 

Tudod, csak azért volt nekem fontos, hogy “így” jelezzem, mert nagyon sok kellemetlenség ért már ilyen “hozzászólásokkal” kapcsolatban. Ebben a kis sikertörténetben szívem-lelkem benne van. Gondolj csak bele (vagyis inkább, nee, nee gondolj bele ;-)) ), hogy van egy kreatív-bindzsis anyuka, aki karácsonyra is saját kézzel rajzol képeslapokat és van egy elsős Kisfia, aki – szó szerint értsd – egy színnel átsatírozza az alakzatokat az olvasás munkafüzetben, amikor az a feladat, hogy “színezd ki”..

vamos-robi-kifesto-016-karacsonySzeptember elején szembesültem ezzel a “problémával”. Jó pár álmatlan éjszaka (nem túlzok) és próbálkozás van mögöttem. Kértem szépen, és kiabáltam is.. (nem vagyok rá büszke..) Mutattam, fogtam a kezét, igazgattam a ceruzát. Mindnek sírás volt a vége.. mindketten sírtunk.

Aztán egyik nap, amikor újra mindketten kéz- és lábremegve leültünk a “színezd ki” feladatok elé, bevillant a kiskori képed, amelyet aznap nézegettem (mert megrendeltem a Táblácskát 🙂 Anyukám névnapjára 😀 ) és félretoltam az asztalról az összes taneszközt. És mesélni kezdtem.. A többit már ismered.. és talán érted, érzed is miről beszélek, hogy mi minden volt benne abban a sóhajban: “..látod Robi, hát megérte!”

Ebben a bindzsis-kreatív anyukának egy szívvel-lélekkel teli “hálásan köszönöm”-je van.

És ebben ugyan benne van a “Táblácskás” Robi, de mégsem. “Csak” A (!! 🙂 ) VámosRobinak köszönhetjük. A Táblácska (és minden, ami a Táblácskával együtt jár (a facebook közösség, az érzés, a mindigmosolygás, a VAN (!!) már csak ráadás  😉

vamos-robi--szinezo-13Még egy mondat:

Barni 3 hete itthon van, az őszi szünet előtt bárányhimlős volt. Úgy készül “vissza” az iskolába, hogy SZERET (!!) és TUD (!!) színezni és alig várja már, hogy megmutathassa Magdi és Zsuzsi néninek.. És, hogy a világ mennyire kicsi, Zsuzsi nénink az a Tanítónéni, aki szaladva vitte a kutyás színezőidet az elsőseinek 🙂 mert az iskolában idén a kutyák éve van.

És egy aranyköpés:

Barni mesélte, hogy Anyukám szólt Neki, hogy ne csak pálcikaembert rajzoljon!
Kérdezem, hogy mit válaszolt: hááát, mondtam Neki, nem az lényeg, hogy pálcika, hanem a sok szép szín, és, hogy a napocska mosolyog, MAMA!!

😀

Kívánom, hogy még sokaknak légy olyan VámosRobija, mint amilyen nekünk lettél!

Szeretettel: Éva és Barnabás

ui: megjegyzem, Barnim ezekben a pillanatokban is RAJZOL !!! :-D”

vamos-robi-kifesto-015-szivvel-chirdetesFantasztikus érzés, hogy ehhez az élményhez hozzájárulhattam!

Köszönöm, és sok örömet kívánok mindenkinek! Ígérem, továbbra is csupa olyasmit rajzolok, amik önkéntelenül mosolyra fakasztanak – és ezek szerint képesek megváltoztatni nekünk nagyon fontos emberek életét!

Szeretettel:

Vámos Robi

Kövess minket a Facebookon is:
20